Bránmodellek segítségével sötét anyag nélkül magyarázhatóvá válnak a galaxisok rotációs görbéi, a gyenge lencsézés, a galaxishalmazok röntgenprofiljai, és a csillagok gravitációs kollapszusa eltér az általános relativitáselmélethez képest. A kollabáló csillag külseje a bránon lehet sztatikus, ha az extra dimenziós téridõ specifikus nullport tartalmaz, illetve amikor az extra dimenziós téridõ vákuum, de a kollabáló ideális folyadék nyomása nem nulla. Nagytömegû fekete lyukak képzõdése esetén a kollabáló anyag porszerû jellege a horizonton történõ keresztülhaladást követõen is megmarad, míg kistömegû fekete lyukaknál fellépõ nagy feszültségek sötét energiává változtatják a csillaganyagot. A PSRB 1913-16 kettõs pulzár észlelt periódusidejének csökkenése nagyon pontosan igazolja a gravitációs elméleteket. A bránmodellek lehetõvé teszik továbbá, hogy az effektív 4d Planck-skála a bránon lényegesen nagyobb lehessen, mint az 5d Planck-skála. Pl. a 4d Planck-tömeg 10^19 GeV, az 5d Planck-tömeg pedig 6,65x10^18 GeV. (L. Randall-S. Sundrum, 1999). Húrelméleti szempontból az Univerzum Dirichlet 3-bránnak tekinthetõ: a nyílt húrok végpontjai a bránon végzõdnek, de azon belül szabad mozgástérrel rendelkeznek, ezek szolgáltatják a disztribúcionális bránanyagot, míg a gravitációs szektorhoz tartozó zárt húrok átjárhatják az egész extra dimenziós téridõt. A brán két részre osztja az 5d téridõt, és energia-impulzus tenzora még vákuum esetén sem lehet nulla a bránfeszültség következtében.
Ki mit gondol a bránmodellekrõl? Lehetséges, hogy a Nagy Bumm két Dirichlet-3-brán ütközése volt?