A feelinghez nagyon kell nekem a fertőződés esélye. Az volna a cél, hogy lehetőleg egy karcolást se tudjanak bevinni. Okosan harcolni, csoportok elől elszaladni, illetve elcsalni azokat, és visszatérni a loothoz. Ebből meg az lesz, hogy az 1-2 zombis csoportokat simán legyakom, akkor elbízom magam, közben beszerzek egy ütőfegyvert is, és akkor loot közben megzavar egy nagyobb csoport. Lusta vagyok futkározni előttük, inkább felveszem a harcot, mondván hogy utána nyugodtan fosztogathatok. Sikerül is, közben nő a hátamon a teher a talált loot miatt, a harc elvette az energiámat, és és közben ugye általánosságban is fáradok. Jön a következő ház, mellete a következő csoport zombi. Ugyanez lejátszódik. Mégtöbb loot a hátamon, még fáradtabb vagyok. Ilyenkor kellene feladni és behúzódni valahová ,csakhogy a karakter még nem álmos, és délután 1 óra van. Hát hogy is pihenhetnék. Kicsit persze üldögélek, eszek, cigizek, aztán nyomás tovább. Jön a következő csata. Aztán a következő. Aztán már mennék pihenni de hohó, a pihenésre szánt házat szétverték mögöttem. És akkor kezdődik a délutáni menekülés túlterhelten, fáradtan, álmosan. Ebből lett az amit az előbb írtam, hogy a végén már mindent el kellett dobnom és olyan lassan tudtam sétálni, hogy a sarkamban, 2 pixelre nyüzsögtek a zombik. :D Szóval kicsit a pókerre emlékeztet a játék. Tudni kell mikor kell bedobni a lapokat aznapra. Ha nem, akkor átmegy oroszrulettbe a történet, 1-1 napot meg lehet úszni, de már rövidtávon ráfaragunk.
Szerintem az van nagyon kitalálva ebben a játékban, hogy fizikai és szellemi és technológiai fölényben vagyunk a zombikkal szemben, és azt lehet hinni, hogy a következő újrakezdésnél biztos sokáig húzzuk majd. És nem. Mert sok hibát követünk el, amiket büntetlenül megúszunk, miközben vastag százalékok szólnak ellenünk, és egyszer csak be fog fordulni az a zombi a sarkon, amelyik megharap.