el kéne gondolkozni, hogy talán azért nem kapsz segítséget, azért lép fel veled szemben a többség támadólag, mert a stílusod, és az amögött megbújó, de azért lépten-nyomon felszínre törõ világlátásod nem éppen szimpatikus."
Én ezzel annyira egyet tudok érteni, hogy még meg is erõsítem. Én is 36 vagyok, voltam is katona egy évid, de engem meg a katonaság frusztrált nem is kicsit. Ha visszamenõlegesen be lehetne érte perelni az államot, bizony belemennék, mert egy évet elvettek az életembõl, olyan dolgokra kényszerítettek, amelyekhez sem kedvem, sem tehetségem nem volt, megaláztak az emberi méltóságomban ésatöbbi.
És ekkor már javában dúlt a "demokrácia", meg az emberi jogok, mert 1995-96-ban volt. Csak épp ott nincs demokrácia. Rosszabb volt, mint a börtön lehet. Börtönben még nem voltam, de oda büntetésbõl kerül az ember, ide meg úgy, hogy semmit nem követtem el, amiért fizetnem kellett volna.
Aztán mit tanult ott meg a katona? Kummantani, sumákolni, aludni, zabálni, egymás cuccát ellopni, mert ha neked ellopták a derékszíjadat, akkor muszáj voltál a másiktól lopni; hazudni, csalni. Ezt tanította a katonai szolgálat. Lehet vele dicsekedni. Az egész században egyetlen barátom volt. Az összes többi vagy semleges, vagy rosszindulatú szemétláda, aki az apró genyózásban élte ki minden perverz hajlamát.