végig olvastam amit írtál nem vetem meg a katonákat, de hülyeségnek tartom ezt a messze a szülõ otthontól dolgot, mi a picsának kimenni a közel keleti háborús régióba?? Közünk nincs azokhoz az emberekhez, sõt dolgunk sincs velük és a nagy "békefentartósdiból" is lehet még hátrányunk, elég csak egy túlbuzgó baka aki véletlen fejbe lõ egy kölköt mert az megijeszti, onnantól meg egyenes út az ott élõk és a békefenntartók közti harchoz ami akár háborúig is vezethet... Példa van rá a múltban hogy kisebb dolgokból is lehet nagy háború... Amúgy meg kevesebb olyan hõsi halottunk is lehetne aki a semmiért halt meg ha kivonulnánk és szarnánk az ottani helyzetre, tudtommal nem a mi háborúnk és kevesebb anyának is kellene sírnia azért mert a fia autója alatt pokolgép vagy akna robbant.
Nekem meg az állam ajánlhatna bármit, leszarnám, én egész az egész testemet akarom hogy temessék, a többi ember meg megpusztulhat nem érdekel, én sem kapok senkitõl semmi jót, hát nehogy már én osztogassam azaz bocsi az állambácsi osztogassa a darabjaim.
A rendõrikrõl meg annyit hogy nem izgatnak, mivel amikor kellett a segítségok szartak rá magasívbõl - mondmom ezt úgy hogy 2 járõr autó mellett akartak megkéselni, benne ült a 4 közeg, és mégmajdnem hogy én lettem bevöve az örsre, az aki csak megvédte magát, és azok is mikor kászálódtak elõ a kényelmes kocsiból? Amikor már elfutottak a támadóimá..- pozitív tapasztalart viszont az egyik exem bátyja aki rendõr és halál normális, azt hogy mennyi respekciót mutatok a közeg felé mindig a jelenlevõ embeerek határozzák meg...
Viszünt azt meg te nefeledd hogy lehetünk még bajtársak mert szükség állapot idején minden harcképes embert besorozhatnak, és így hogy ekkora az arcod nem biztos hogy beállnék egy golyó és kizéd, amíg te nem respektálsz addig téged sem fognak ezt jegyezd meg... És verheted a melled hogy "én vagyok a nagy katona te meg a közember", de sokszor a kizember is megmentheti a katona életét...