Elõször egy Stanislaw Lem regényben találkoztam ezzel a jelenséggel. Hát hiába zseni volt az öreg! A Visszatérés c. könyvét még 1961-ben írta, egyik kedvencem.
Még arra is gondolok, hogy talán a láthatóan nagyobb agymunka fejezõdik ki egyesekben undorként. OK ezen most lehet poénkodni, hogy munkaundoruk van meg ilyenek, de akkor is lehet, hogy ez a helyzet.
Bizonyos emberek a kétértelmû, nem tiszta dolgokat elutasítják, mások meg kifejezetten vonzódnak hozzájuk, érdekesnek tartják, kihívást látnak bennük.
De biztos jó ez az analógiai is valamilyen szinten, hogy betegnek tartják egyes emberek. Érdekes ugye a betegségfogalmunk is. Úgy teszünk, mintha lenne egészséges ember, pedig orvosi értelemben nincs, csak éppen eljátsszuk, hogy egészségesek vagyunk, megfelelünk valami sztenderdnek, ami valójában nem is létezik. A beteg ezt nem teszi. Szerintem tehát az lehet a megoldás, hogy nem próbálják becsapni az embereket, hanem kinyilvánítják, hogy õ nem tökéletes, nem ember, felhívja a droid a figyelmet a különbségre. Ezzel a nagyobb kritikus figyelmet esetleg szimpátiára tudja fordítani.