Bár valószínûleg ez a létezõ lehetõ legrosszabb válasz: Én vagyok az a srác, aki évek óta szeretne megismerkedni veled. (Bár szerintem nem ez a legfontosabb tulajdonságom, és ha picit jobban ismernél valszeg te se ezt tartanád annak.)
Puszi,
Z.
más: Még mielõtt rámborítanád az asztalt, szeretnék gratulálni, hogy négy nyelvbõl is jó vagy. Õszintén grat!
> > u.i.: Egy kérdés, ha szabad: Hol tudtad beírni, hogy a
> > születési névhez "ua" -t írjon és ne az évszámot? (én per
> > pill azt se tudom nekem mit ír oda, mert fogalmam sincs
> hol
> > kell azt állítani) Tom, hogy egy nap már sokat kérek
> > Azért a föntebbi kérdés fontosabb;) De megköszönném ezt
> is,
> > ha elárulnád... Cuppos
Kedves Eszter,
Úgy gondolom a napokban lett volna idõd válaszolni az elõzõ "üzenet"-emre, ha akartál volna. Legalábbis, az azt megelõzõre azonnal sikerült...
Valamilyen okból kifolyólag te nem szívesen kommunikálsz velem, amit megértenék, ha adtam volna rá okot. Még akkor is megérteném, ha nem adtam volna rá okot, hanem csak zsigerbõl ellenszenves lennék neked, undodornál tõlem, vagy ilyesmi...
De azt nem értem, hogy, szal... Ez most kicsit hosszú lesz.
Én téged közel öt éve, hogy megismerhettelek. Mondhatni tiszta véletlen, mondhatni más is, de nem ez a lényeg. Az elsõ pillanatban, hogy megláttalak alig bírtam elrejteni a leesett állam, olyan szép voltál. De tényleg, majd bele szédültem. Aztán úgy alakult, hogy ott ültem a közeledben tizenkét napot, és közben teljesen beléd estem. Ez szerintem látszodhatott is rajtam. Ugyanakkor te nem "csak" eszméletlen szép voltál, de szép lassan lejött, hogy okos is vagy és hogy piszok rokonszenves, hogy sok dologban hasonlóan gondolkodsz mint én.
Én akkor ott ezt nem mertem elmondani neked. Egyrészt ritkán voltunk kettesben, és másik 8, számomra alig ismerõs ember elõtt azt mondani, hogy fülig rajongok érted... Na meg, ahogy már eddig is írtam, minden porcikádat és gondolatodat nagyon sokra tartottam, magamat pedig kevesebbre, így úgy voltam vele, hogy felesleges elõhozakodnom, onnantól minden csak rosszabb lenne. Viszont az számomra hihetetlen, de mindeképpen nagyon elkeserítõ érzés, hogy számodra az a három hét olyan kínszenvedés volt, hogy azóta aztán minduntalan már-már méla undorral fordulj felém...
Nem akarom ezt sokáig ragozni. Viszont talán életem legnagyobb hibáját követtem akkor el. Ha akkor ott azt mondod, hogy menjek a picsába, valszeg az életem másképp alakul, mint most.
Azóta te is megváltoztál, én is megváltoztam. Valszeg ha találkoznánk nem lennék úgy oda érted már, téged illetõen viszont nem tudom mi lenne. Én hiszem, hogy te ott akkor nem utáltál, ugyanakkor...
Szal, nem értem miért volt olyan baj, hogy mindezek után megkerestelek. Miért? Komolyan kérdem. Mikor elsõre édesapád megadta a számod, én - emlékeim szerint - nem voltam veled tiszteletlen. De már akkor se értettem, hogy miért tartasz tõlem ekkora távolságot. Másodszorra már inkább megértettem. Egyrészt mert találkoztam az - akkori? - barátoddal is, Gergõvel. Másrészt mert nyilván értetlenségembe követtem el olyan dolgokat (sokat hívtalak, smst írtam, sõt taliztunk is ami azt illeti, csak te elnéztél mellettem), amiket nem kellett volna.
Ugyanakkor, én ma már nem hiszem, hogy köztünk bármi is lehetne. Egyrészt, túl azon, hogy te ebbõl a hátad közepébe se kérsz, ahogy írtam, mindketten megváltoztunk, te azóta elvégeztél egy fõiskolát, jártál pasikkal, ma már másképp gondolkodsz sok mindenrõl, és egyáltalán, akkor egy középiskolás voltál, ma már egész más világ vesz körül. Ma ha lehet még kevésbé hiszem, hogy járnál velem. Jól tanulsz ahogy láttam, még a csoportodban is a jobbak közé tartozol, sok nyelven beszélsz, egy budai fõiskolán végzel, nyilván menõ pasasod lesz, én meg nem olyan srác vagyok, akivel menõzni lehet. És ami azt illeti nem is akarok olyan lenni. Nem hiszem, hogy valaha is hajtanék egy kabrió Golfra, meg hasonlókra...
Ezzel együtt szívesen venném, ha ismerõsödnek jelölnél. Ha válthatnánk néha üzenetet, ha egyszer majd akár talizhatnánk is. Örülnék ha ismerhetném a mai éned, vagy épp a jövõbenit. Mindazonáltal gyanítom, hogy erre sem akarsz majd válaszolni. Arra kérlek, ha neked terhes az én "társaságom", akkor egyszerûen vedd ki a jelölésem, nem fogom vissza tenni. Mármint itt az -en, megkerestelek, mert nagyon értékes embernek tartalak, és nagyon nagy öröm volt számomra hogy ismerhettelek. De ha számodra ez terhes, akkor egyszerûen jelöld be, hogy "nem ismerem" és én elfogadom azt. Ok?
puszil és úgy tûnik már sose felejt el:Z.
Szia,
Légy szíves, reagálj valamit... írj, vagy jelöld ki magad, vagy jelöld be magad, vagy írj ímélt, vagy akármi... lécci.
köszi
puszi,
Z.
Kedves Eszter,
Kivetted ma jelölésem, én emiatt szomorú vagyok. Szomorú, mert számomra te nagyon sokat jelentel. Sokat jelentel, emiatt gondolatban sokszor vagy velem. Sokszor van, hogy valamit megbeszélnék veled, hogy kikérném a véleményed, sokszor van, hogy eszembe jutsz valamirõl. Eszembe jutsz olykor egy házról, olykor egy lakóteleprõl, olykor egy városról, olykor egy másikról. Eszembe jutsz egy iskoláról, eszembe jutsz egy számról, eszembe jutsz egy névrõl, és egy másikról és egy harmadikról. Eszembe jutsz egy foglalkozásról, eszembe jutsz egy másikról, eszembe jutsz egy életkorról, egy autóról, egy állomásról. Minden magas nõrõl eszembe jutsz, de minden alacsonyról is. Minden vékony nõrõl eszembe jutsz, de minden kövérrõl is. Eszembe jutsz a szõkékrõl, és a vörösekrõl is, a hosszú hajúakról és a rövidekrõl is. Eszembe jutsz egy szóról, egy nyelvrõl, egy országról, egy másikról és egy harmadikról is... Én mindig magammal hordalak, és majd mindenhol és mindenben megtalállak. Én neked senki vagyok, egy régi és kellemetlen "ismerõs", te nekem mégis annyi mindent jelentel, hogy a világon bárhol megtalálallak... igen, olyan egyszerû dolgokban is, mint a szívárvány, a napsugár, vagy éppen a napraforgó...
Én nem tudom, hogy mikép adhatnám át azt az érzést, amit te adtál és még ma is adsz nekem, hogy miként mutathatnám ki feléd a szeretetem... nem tudom. De szeretném. Isten az égben, hogy folyton azon igyekszem, hogy neked valami módon örömet tudjak szerezni... Kérlek had igyekezhessek ezen a jövõben is, kérlek, ne vedd le a jelölésem...
köszi
és ne haragudj, hogy ilyen "hülye" leveleket írok. nem akarlak ezzel (se) bántani...
puszi,
Z.
u.i:
(azt az egyszavas levelet meg gyorsan töröld ki légyszi és még hamarabb felejtsd el; meglehetõsen elkeseredetten írtam, boccs)
igazából, ez a levél nagyon rövid lett, és valahogy visszaolvasva úgy érzem semmit, de legalábbis nem sokat fejez ki abból, amit le akartam írni
Szia Eszter,
Sokszor gondolkodtam már ezen a levélen. És ami azt illeti, sokat is. Csak kb. tudom, hogy mit akarok mondani majd benne, de ez nem azért van mert én nem tudom, hogy mit akarok, hanem mert részedrõl vagyok teljesen tanácstalan.
De, hogy igazán min is gondolkodtam sokszor? Hát aztán, hogy vajon mit gondolsz te rólam, és, hogy mi indokolja benned azt, hogy ilyen vagy velem. Ami azt illeti, hol úgy érzem teljes rejtély, hol úgy érzem sejtem, aztán megint teljes rejtélynek érzem... szal úgy gondoltam leírok pár dolgot, ami talán a témában fontos lehet, mert nyilván te se vagy gondolatolvasó, meg én se nagyon tudok beszélgetni veled :/
Elsõre leszögezném, hogy nem akarok tõled semmit. Persze, tudom, dehogyisnem. És tényleg. Nagyon szeretném, ha kettõnknek jó lenne együtt, de ez nyilván kétoldalú dolog. Szal, ha bejelölnél, hogy ismersz, azt nem venném úgy, hogy na akkor mi járunk, etcetera, csak, hogy ismersz és akár válthatunk pár szót, ilyesmi. Ha ne adj isten taliznánk azt se értékelnémúgy. Örülnék, hogy látlak, hogy hallak, hogy nem undorral vagy épp gyûlölettel gondolsz rám, hanem fel tudjuk venni egymással a kapcsolatot...
Sokszor szerettem volna ezt, sokszor kerestelek a sulidban, de épp a korábbi otthonodban vagy épp édesapádnál is... de semmit nem akarok a te akaratod ellen, ugyanakkor folyamatosan akarok hozzád legalább közel lenni...
Én nem vagyok egy romantikus alkat, ha épp olyant írok (vagy nyálasat) az nem azért van, mert olyan elvarázsolt fazon vagyok, hanem, mert te ezt hoztad ki belõlem... viszont kevesebbel se akarom azóta beérni, mint amit te váltottál ki belõlem, ami meg egész eszméletlen jó érzés volt.
Szal csak ezt szerettem volna. Nem vagyok nem tudom én milyen haramia, nem zaklatni akarlak, csupán egy olyan ismerettséget szeretnék felújítani, akár az egészen apró lépcsõfokról, akár csak a lépcsõ elõtti szõnyegrõl, amely számomra valami csodálatos örömet tartalmazott, és amelyet sajnos elég hülye és félénk voltam és hagytam megszakadni, és amit akkor is, azóta is bánok.
Kérlek, tartsunk egymással kapcsolatot
Puszi,
Z.
Nem tudnám megfogalmazni. (pedig elvileg pont ezt tanulom) Elsõre meseszépnek láttalak. Aztán megszólaltál, és a hangodat azóta is a legszebbek közé sorolom. (bármily meglepõ is esetleg) Aztán - amennyire - megismerhettelek egy csomó közös pontot fedeztem fel benned. Nagyon sok mindenrõl hasonlóan gondolkodtunk, és egy idõ után teljesen elvarázsolva voltam a társaságodban. Elég volt, hogy megpillantsalak és jól éreztem magam. De tényleg csak megpillantásra gondolj. Onnantól persze folyamatosan... "Persze." Nem olyan általános ez... legalábbis nálam.
Aztán ahogy megismerhettelek egy csomó dolog miatt értékes embernek tartottalak, lásd szorgalom, lásd egypár véleményedbõl ami lejött, hogy milyen a gondolkodásod dolgokról.
Nem tudom jobban megfogalmazni, és ami azt illeti, nem érzem, hogy sikerült volna :/
Ami meg azt illeti, néha magam is úgy érzem, õrült vagyok ebben az ügyben... De szóval, miben legyen az az ember? Semmiben? Van olyan valaki? Szerintem a szerelem van olyan jó ok az õrültségre, mint bármi más. Sõt, ami azt illeti, úgy tûnik számomra ez az igazán jó ok. Nem tudom megmagyarázni, hogy miért csináltam ezt, vagy azt, vagy amazt, túl azon, hogy úgy éreztem, hogy szeretnék a közeledben lenni...
Ez egy elég zagyva levél lett, de nem igazán tudtam jobban megfogalmazni :/ (bár ezt így visszanézve már harmadszor írtam le )
Amiket meg kiderítettem rólad, az mind azért volt, mert vagy szerettem volna közelebb kerülni hozzád, s csak így láttam módját (telószám, suli, stb.), vagy érdekelt, hogy mi van veled, milyen lehetsz és a többi... ami azt illeti, érdekel is, a mai napig is. Te most fejezed be a sulid, igaz? Továbbtanulsz? Melózni mész? Tényleg (mert nem tudom, csak sejtem) jól megy a sulid? Örülnék ha írnál magadról...(bármit)
> megérteni egyedül,h mit élhettél/hetsz át.Egyébként meg
> csak szimplán nem értem,h ennyi ismeretség után mi
> lehet,ami ennyire leköt Tégedennyi éven át bennem.Mi
> az?Érdekelne.Vagy hogy mi váltotta ki?Igazság szerint még
> soha életemben senki nem írt/mondott ilyen szépeket Nekem.
>
> E
Nem tudom miképp tudnék itt képet küldeni. Van rá mód? Az adatlapod nem látszik, se email címed. Addíg nem látom, míg nem veszel fel ismerõsnek. (illetve látom, csak egy csomó infót nem ad így ki) Azt meg, hogy itt üziben hogy lehet ilyet küldeni nem tudom.
Ami azt illeti kép még lenne, bár már majd két éves, és azóta vagy tíz kilót erõsödtem... (persze küldhetnék mms-be vadi újat is, de ott megint más jellegû nehézségek vannak )
Hogy velem mi történt? Egy ideig (1 évig) pesten jártam a pénzügyire, de nem igazán ment, aztán most Kaposváron fejezek be egy fõiskolát, ami közelebb is áll hozzám, közben még pár hónapot voltam ösztöndíjjal külföldön és egyre jobban kezdtek érdekelni különféle képzõmûvészetek... de nyilván lenne egy csomó minden még mesélnivaló, amit, ha van idõd meg energiád örömmel... ezt most csak így nagyon röviden.
> éve,azokkal,amiket ír(sz).....Szerintem a szerelemben az
> õrültség az egyik legfontosabb....ha nincs
> szenvedély,minden mindegy.Sokminden történt azóta."Felnõtt"
> nõ lettem,bár errõl talán informálódhattál.A ZSKF
> abbamaradt,mert naon nem volt az Én világom.Tavaly
> szeptemberben viszont Akadémikus tag lettem,a
> Természetgyógyász Akadémián.Idõközben csontkovácsolni is
> megtanultam,és ezen a téren még sok mást is.Olvasd el azért
> az adatlapom,de gondolom nem ez lesz az elsõ
> alkalom...Sokat mászom,imádom a dolgot nagyon.Röviden
> ennyi.Teveled mi történt azóta?
Figy. én éjfélig tudok itt levelezni veled ma. (zárják a helyiséget) De addig viszont örömmel venném. Milyen sulikba jársz? Mármint ez a kettõ, amit elõhoztál, milyenek? Merrefele laksz Pesten? (nem, nem lakcím , csak mondjuk kerület) Egy idõben én a 11., egy másik idõben a meg a 14. kerületben laktam.
Ami engem illet, házasszony ugyan nem vagyok (vajon mér? ), de azért elég sokat éltem/élek önállóan és meglehetõsen rendezett körülményeket teremtek a környezetembe. (legalábbis más pasikhoz képest)