(Sokszor gondolkodom, hogy valahogy úgy köszöntelek levélben, hogy: "Hellõ hercegnõ" vagy "Ciao principessa" vagy "Hello Világszépe", csak félek, hogy te ezt halálos komolyan vennéd és nem tetszene én meg olyan kicsit vicceskedõ kedveskedésnek szánnám, ami így írásban nem jön le.)
Ez egy nagyon vacak levél lesz, már tudom elõre. Így gondolatban már két napja fogalmazom, de persze leírva mindig más...
Szóval... a pénteki ismeretlen hívomnál kezdeném. Egyre erõsebben arra tudok gondolni, hogy Te voltál. Mivel eddig bárkivel beszéltem nem õ volt és hétfõn még a céget is felhívtam, ahol állásinterjún voltam és õk se voltak. Na meg senki nem hívott újra... Szóval egyre inkább úgy tûnik nekem, hogy Te voltál és egyre jobban (kurvára) sajnálom, hogy nem tudtam felvenni amiatt, hogy lenémítva felejtettem... Pedig piszokul örültem volna ha hallhatom a hangod... Például hétfõn megkeresett egy cég, állásajánlattal, és mikor ismeretlen hívott (számkijelzés azért volt) láttam alig kaptam levegõt, ahogy szokták mondani a torkomban dobogott a szívem és még a hangom is megváltozott, ahogy beleszóltam a telefonba... Persze nem Te voltál, de volt egy 4-5 másodperc, amiben úgy reménykedtem, hogy Te vagy... Nem tudom jobban elmagyarázni...
Aztán a hétvégén rakodtam a szobámban és találtam egy papírt. A papírra még két éve írtam össze azokat az smseket amiket nekem küldtél korábban, hogy meg legyenek akkor is, ha pl. telefont cserélek, meg ilyenek...
2003.06.24. 15:40 "...mi ez a sok kérdés? miért érdekellek? a barátom nem örül"
2003.06.24. 15:55 "1 fiú nem keres + "csakugy" 1 lányt ennyi idõ után"
2004.07.06. 11:42 "Az lenne a jó, ha nem keresnél többet soha."
2004.07.06. 11:45 "Már egy éve történik. felejtsmarel!"
2004.07.06. 13:59 "Azt akartam KÖZÖLNI TAVALY MULTKOR, MOST ÉS A JÖVÕBEN IS: HAGY BÉKÉN 1 ÉLETRE! ENNYI IDÕ ALATT BÁRKINEK LEESETT VOLNA. NEM VAGY KOMPLETT."
2004.07.06. 14:26 "Azt csinálod folyamatosan. EZAZ utolsó KONTAKT. Nem akarok sms-t, hívást"
Mostanában viszont nem mondasz ilyeneket... (legalábbis a két legutóbbi írásodban) Már amikor persze szóba állsz velem. Meg ha Te hívtál... De persze még ha Te is voltál, nem tudhatom mit mondtál volna Tudod így a napokban elmorfondíroztam ezen. Vajon mi történhetett az elmúlt két évben? Arra játszol, hogy ezt a bizonytalanságot elõbb-utóbb megunom és azt mondom, hogy hagyjuk? Ha így próbálsz lerázni (gondolván, hogy ezt a bizonytalanságot nehéz bírni), akkor most megmondom, hogy ez nem fog menni, mivel tudom, hogy azután, hogy én azt mondanám, hogy hagyjuk, az utána következõ egy évben mocskosul szarul lennék. Értsd, sokkal rosszabbul, mint most, amikor a sok évi átlagomhoz képest egész jól vagyok, és nagyon örülök, ha olykor írsz, és fõleg örülök, hogy írhatok Neked és hogy elolvasod.
Ugyanakkor tény, hogy ez így rossz IS. Pénteken volt az a hívásod és utólag néztem, hogy aztán amit írtam is csak vasárnap olvastad. Tudom semmi jogom féltékenynek lenni, de ilyenkor az jut eszembe, hogy a hétvégét máshol töltötted, esetleg másvalakivel, aztán beindul a fantáziám hogy mit csinálhattál vagy mit csinálhattatok és marha rosszul érzem magam
Másrészrõl, valamivel józanabbul ha gondolkodom... Szal ott vannak azok a korábbi sms-eid, meg az elmúlt pár hónapban általad írtak, hogy "bizonytalan" vagy, meg azok a dolgok, amiket tettél... És elgondolkodtam, hogy mi miatt változtathattad így meg a véleményedet. Mármint a "HAGY BÉKÉN 1 ÉLETRE"-bõl ez a bizonytalanság, vajon hogy alakult ki Benned. Olyanokra tudtam ezzel kapcsolatban gondolni, hogy negatív tapasztalataid voltak másokkal. Esetleg volt barátod többször megcsalt, vagy több kapcsolatodban is csalódnod kellett, ilyenekre. És elképzelhetõnek tartom, hogy ha például valaki megcsalt többször kimagyarázta, és emiatt aztán elég kellemetlen, hogy nem tudtam felvenni a telefont és aztán Neked úgy tûnhetett, hogy magyarázkodok. Szóval jó rossz érzés, hogy éppen Te esetleg úgy gondolod nem lennék hûséges, vagy megbízható...
Aztán meg azon is sokat gondolkodom, hogy kettõnk között már fél éve tart ez. Nem gondolom, hogy egy kapcsolatot a sex-el kell kezdeni. De fontosnak tartom. Ugyanakkor úgy gondolom, hogy a bizalmad megszerzéséhez kell az is, hogy én ne jöjjek össze senkivel, amíg Te nem döntesz... akár így, akár úgy. Márminthogy akár közeledsz vagy elzavarsz (kizársz). Viszont rohadtul hiányzik ez a fajta testiség... Tudom, tudom "hagyj ezzel békén, verd ki, dugd kályhacsõbe, stb." És sokszor elgondolkodom azon, hogy vajon Neked nem is hiányzik vagy esetleg Te ezt megoldod valakivel... Vagy ha ugyanabban a cipõben jársz, mint én... Én, õszintén megmondom, sokszor fantáziállok Veled. Ugyanakkor azt is szeretném ha tudnád, hogy nem akarlak sürgetni. Egész apró dolgok is sokat jelentenének nekem. Ha hallahatnám a hangod, ha láthatnálak, ha tudnánk beszélgetni, vagy írnál, ha látnálak mosolyogni, de ha fintorogni is... meg egy sor dolog, felsorolni képtelenség volna. Én örülnék ha közelebb engednél Magadhoz...
Hát, félek, hogy emiatt a levél miatt (is) a fejemet veszed. Én, ha lehet ilyenrõl beszélni, akkor magamból lelkileg nagyon sokat feccöltem bele, hogy lehessen köztünk (valamiféle) kapcsolat. Nem tudom, hogy Te ezt mennyire látod, hogy mennyire veszel komolyan, hogy mennyire tartasz értékes ismerõsödnek... Illetve hát azt se tudom, hogy oda sorolsz e... Nézd, én ugyanazt mondom most is, mint eddig is. Örülnék ha nyitnál felém, ha lehetne köztünk valami... és ha Te hívtál én annak is nagyon örülök, és nagyon sajnálom, hogy ilyen barom módon alakult, hogy lemaradtam róla. Szóval, örülnék ha újra felhívnál (vagy megadnád a számod és én hívhatnálak), vagy ha nem Te voltál, szal ha felhívnál... Tudom, hogy ez egy nagyon félresikerült levél, ugyanakkor bizonyos dolgokat nem tudtam jobban megfogalmazni. Elsõsorban a telefonhívás amit most nagyon sajnálok, mármint hogy ha Rólad maradtam le. Másodsorban próbálom kitalálni, hogy Te miként élheted meg ezt az egészet (beleértve a sexet is) kettõnkel...
Amúgy, szombaton egy spanyolos étteremben ebédeltem, ahol voltak kaják is. És hát egyrészt a helyrõl is Rád gondoltam, meg kaját is úgy választottam, hogy valami spanyol nemzeti ételt ettem (csirkehús, kolbász, sárgarizs, zöldségek tepsiben sütve) valami Paesa volt a neve, gondolván, hogy biztos Te is ettél ilyent már odakint és kiváncsi voltam... Meg kedden elvoltam Nagykanizsán és nagyon tetszett, és eszembe jutott, hogy ha lehetne köztünk valami, akkor Magyarországon is jópár helyre szívesen elmennék Veled, jópár helyet szívesen megmutatnék Neked... Szeged, Tata, Nagykanizsa, Keszthely, Pécs, veszprém, Badacsony, Eger, Balatonfüred, Siófok, Sopron, Debrecen... stb. Hja, azt hiszem túl szentimentális vagyok... Ne haragudj, már be is fejezem:
Sok-sok puszi, csók
Zoli
Szia Eszti,
Nézd, félek, hogy elrontottam. Félek, hogy túl sokat kerestelek. Félek, hogy nem tetszik amiket írtam. Félek, hogy több levelem el sem olvasod. Jó rossz érzés, hogy félek, hogy elrontottam. Nem akartalak lerohanni. Nem akartam az agyadra menni. Nem akartalak bántani. Látom, hogy az utolsó két levelem még mindig nem olvastad el... Lehet, hogy rosszul közeledtem... Nem tudom... Igyekeztem tapintatos lenni... persze nem tudom mennyire sikerült. Én nagyon sajnálom, ha elrontottam...
Igazság szerint, tudom, hogy rég írtam Neked. Majd másfél, két hete. De ez pont amiatt van, hogy úgy érzem, hogy elrontottam, hogy úgy érzem, hogy leráztál vagy épp lerázol. Látom, hogy még mindig van levelem, amit nem olvastál, és gondoltam várok, amíg elolvasod... ugyanakkor... Nem szeretném, ha azt hinnéd, akárcsak véletlenül is, hogy nem gondolok Rád. Nem szeretném, ha abból, hogy nem írok, azt hinnéd, hogy ezért van. Egyszerûen úgy éreztem, hogy sok vagyok Neked picit és nem akartam, hogy sok legyek Neked. Ugyanakkor nem szeretnélek újra teljesen elveszíteni.
Sokat morfondírozok azon, hogyan csinálhatnám jobban. Igazából mindent jobban szeretnék csinálni az életemben annál, mint ahogy most megy, de valahogy mindennek csak a küszöbén állok, ha érted. Veled kapcsolatban is, meg a munkával kapcsolatban is... Jó szar érzés... Sokkal jobb szeretnék lenni... és tényleg, annyira kevésen múlik, ha lenne egy melóm fent Pesten... (ahogy sejtem neked van, szóval emiatt is vérciki már, hogy nekem nincs) már néztem albérleteket, aztán ha már van ott munkám kereshetnék lakást... és talán hozzád is közelebb lennék... ha nem is emberileg, de helyileg... és talán átléphetnék ezen a szakadékon, ami kettõnk között ott van Részedrõl... talán kevésbé zárkóznál el akkor már tõlem. Látod nem tudom. Annyira remélem, hogy így lenne, tényleg... És persze ugyanakkor minden sikertelen nap után félek, hogy csak távoldok és távoldok Tõled...
Ne haragudj rám, ok? Kérlek. Ugye nem rontottam el? Ugye még nem rontottam el?
Milliószor puszil,
Zoli
Szia Eszti,
Remélem nem haragszol meg, hogy írok, meg, hogy így az ímél címedre
és nem iwiwbe... Az a helyzet, hogy kedden próbáltam Neked írni már,
még iwiwben. Aztán vmi olyant írt ki, hogy "sikertelen küldés" és
mégegyszer próbáltam és újfent azt írta ki. Elsõre arra gondoltam,
hogy na itt a vég számomra, aztán picit utánanéztem és valszeg arról
van szó, hogy betelt az iwiwes postafiókod. Ami könnyen lehet, hisz
csak tõlem van vagy 80 leveled :) Szóval ezért vettem ki a jelölésem,
meg tettem vissza, hogy azért lásd valamibõl, hogy gondolok Rád...
Ugyse tudom igazán elmagyarázni...
Aztán szerdán jól megleptél, ahogy visszaigazoltad az ismerõsséget,
meg elolvastad a még olvasatlan leveleim. Na mostanra már tényleg
jópárszor elolvastam az adatlapod, ahogy egy korábbi leveledben
írtad :) Meg megnéztem neten, hogy mit takar "Köböl", a "Petõfi" meg a
többi dolog :) Ráadásul aznap jött egy másik hír is, miszerint felvettek
volna az RTL-hez, kemény 50 ezer forintos fizetéssel, ami sajnos kurva
kevés :( Na mind1, nem akarlak untatni, még beszúrom ide azt a
levelet, ami kedden nem ment át:
"Téma: levélrészlet: "sokmillió puszi", a többi igazából kevésbé fontos
CUPP
Szia Eszti,
Jó rég írtam Neked... Nem szeretném ha félreértenéd. Írnék én Neked
minden nap is. De látom nem olvasod mostanában azt a keveset se.
Agyadra menni meg nem akarok... viszont azt azért szeretném ha
tudnád, hogy messze nem vagy elfelejtve. Minden nap gondolok Rád,
ami azt illeti elég sokat is... ugyanakkor félek is írni, félek, hogy minden
betû amolyan koporsószög a saját síromba Nálad. Talán érthetõ mit
próbáltam ezzel mondani... Néha nekem magamnak is furcsák az ilyen
képeim
Aztán van más is. Valami eszembe jutott így a napokban. Picit fura
dolog, nehezen is tudom megfogalmazni. Valami olyasmi, hogy én
amiatt, hogy Te sokszor... hm, hogy is mondtad?... "nem voltam
kedves"... szal, amiatt, hogy elõfordult már olyan, hogy Te nem voltál
velem kedves, amiatt én jobban megbízok benned, mint mondjuk más
lányokban. Emiatt a Te jó véleményed sokkal értékesebb a számomra.
Már amennyiben persze valaha is létezni fog ilyen... Talán fura, nem
tudom, de tényleg így érzem. Persze sejtem, hogy elég hülye dolognak
tartod. Na mind1 ... nem akarlak nagyon untatni... nem tudom hány
levelet írhatok még Neked, félek minden alkalommal, hogy ez az utolsó,
vagy az utolsó utáni... úgyhogy:
sokmillió puszi"
Hát szóval sokat nem vesztettél, hogy nem olvastad :) Nah, ennyi, így
is asszem túl szószátyár voltam. A két kép meg csak poén, remélem
tetszett/ik.
Pussz,
Z.
u.i.: még 1* ne hari, ez ilyen kicsit összevissza levél lett