A konvertiloplán a helikopteres üzemmód miatt ugyanakkora teherbírású mint a hasonló kategóriájú helikopter. A különbség a repülõgép-üzem miatti sebességnövekedés, és hatótáv-növekedésbõl adódik.
Még egyszer elmondom (többször nem), hogy a V-22 kifejlesztése nem a billenõrotor miatt tartott sokáig, hanem az összehajtó mechanizmus miatt, hogy hajófedélzeti üzemeltetésre is alkalmas legyen a típus. Pont ezért volt szükség a többszöri áttervezésre, mert az elsõ változat túl súlyosra sikerült.
Összehajtó mechanizmus nélkül jóval egyszerûbb és könnyebb mechanikát építhettek volna.
Ami a Junkers g38-at illeti, az nem volt csupaszárny-konstrukció. Normál repülõgéptörzsre raktak egy túlméretezett szárnyat, de normál vezérsíkja is voltak. A csupaszárny konstrukciónak nincs farka.....
Hogy sikeres konstrukció volt-e? Két darabot építettek belõle,(az ugyanekkor konstruált Ju-52-bõl több, mint 4 ezer példány repült) és az egész pályafutásuk alatt háromszor cserélték ki a motorjaikat, mindháromszor erõsebbre. Lassú, nehezen vezethetõ, a pilótái által utált gép gép volt. Konstrukciós csõd.