Ha egy kicsit tájékozottabb lennél, akkor tudnád, hogy Afrikában a gyarmatosítás elõtt rengeteg törzsi háború folyt. Gyakorlatilag ugyanúgy marakodtak, mint a középkori Európában, illetve Ázsiában. Ott van például az a tény is, hogy jópár helyi birodalom alakult ki a kontinensen az idõk folyamán, de rövidebb-hosszabb idõ múltán mind elbukott, és nem az európaiak pusztították el õket.
Csakhogy mostanában elterjedt a az a dili, hogy mindenrõl a szemét európai gyarmatosítók tehetnek, akik kifosztották, rabszolgának hurcolták a szegény, idilli körülmények között élõ feketéket.
A rabszolga-üzlet tény, de az elsõ szinten nem az európai kereskedõk fogták be a szabadon élõ feketéket, hanem az egymással háborúzó helyi törzsek adták el a hadifoglyokat, akiket amúgy vagy szimplán agyonütöttek volna, vagy saját törzsükben tartották volna rabszolgaként. A fehér rabszolga-kereskedõk ritkán indítottak fosztogató hadjáratot, az inkább az arab kereskedõk specialitása maradt.
A másik szokásos érv az ásványkincsek elrablása. Hát azok meg gyakorlatilag kihasználatlanok maradtak volna az európai gyarmatosítók nélkül. Egy maszáj harcosnak nem kell csak némi vasérc, hogy a kovácstörzsek lándzsát készítsenek neki. Azzal aztán minden más törzsbelitõl tudott marhát rabolni, mert a törzsi törvények szerint minden marha a maszájoké, ahogy az istenek elrendelték.