Alapvetõen az öregedés és a várható élettartam két külön dolog, bár azért szorosan összefügg.
Az öregség azért jön el, mert az ember metabolizmusa szép lassan leáll. Egy idõ után nem hogy nem pótlódnak a szövetek, de lassan de biztosan maguktól pusztulnak. Ez genetikailag kódolt. Nem csak a különbözõ folyamatok intenzitásának csökkenésére vezethetõ vissza, hanem arra is hogy meghatározott az, hogy egy sejt hányszor képes osztódni.
Részben igazad van a szelekciót illetõen, azonban a várható maximális idõtartamot illetõen nincs.
Régebben nem a várható maximális, hanem a várható átlagos élettartam volt a rövidebb, ebben pedig benne volt, hogy iszonyat magas volt a gyermekhalandóság. Egy komoly genetikai alapú betegséggel (sarlósejtes vérszegénység pl.) kûzdõ emberke nagy valószínûséggel már sokkal korábban meghalt, minthogy megérje az ivarérett kort. 10-bõl kb 2 gyerek érte meg évszázadokig talán ezt. Ha megéri mind a 10 akkor viszont kitört volna az éhínség, mert nem volt régebben annyi kaja.
Azonban pl Seneca 85 éves korában halt meg, Platón 80, Newton szintén 84 éves koráig élt. Igazából ma sem élünk sokkal tovább annál, mint a régi korokban éltek az emberek, hacsak nem vitte el õket, egy baleset, fertõzés, akármi, amit ma viszont jó eséllyel túlélünk.
Nem találtuk még meg a hosszú élet titkát, és a hosszú életbõl így nincsenek is társadalmi konfliktusaink!