Jó témát hoztatok fel! A genetika, a veleszületett képességek vagy a tanulás, a szorgalom a fontosabb? Minden eleve elrendelt, van-e sorsszerûség vagy megváltoztathatjuk-e a jövõnket? Szerintem valahol a kettõ között lehet az igazság.
Ha elveti valaki az egyiket és végletesen csak az másikhoz ragaszkodik, az szerintem mindenféleképpen hiba, akármelyik oldalról is nézzük.
Balumann, ha valaki 100%-ig ellentmond neked, akkor az beleesik abba a hibába, hogy nem fog tudni fejlõdni, mert nem is hisz abban, hogy fejlõdhet, hiszen mindent eleve elrendeltnek lát. Én is olvastam az agykontrollos könyvet és szerintem biztos sok mindenben igaza volt, sok hasznos dolog van benne. Számomra legalábbis. Bár volt ami nem mûködött belõle, meg ami kimondottan el is ítélhetõ erkölcsi értelemben.
Ugyanakkor szerintem az sem jó, ha valaki teljesen elutasítja a veleszületett, ösztönszerû képességek meglétét, befolyását.
Balumann mondta:
,,És szintén ugyanez így van a logikával, vizualizálással, és mindennel.”
-Részben van igazság abban amit mondasz, de hogy MINDENBEN CSAK EZ számítana, azzal nem értek egyet.Mert az, hogy valaki olyan szintû pl: költõzseni legyen, mint mondjuk Petõfi, azt szerintem már nem lehet megtanulni, arra születni kell!!! És ha ezt valaki másként gondolja, ha azt mondja, hogy az ilyen szintû zsenialitás könyvbõl megtanulható, bemagolható, akkor azzal lealacsonyítja, alulértékeli a zsenialitást!!!Szerintem.
Bizonyos szintig lehet olvasással tágítani a gondolkodás határait, de egy bizonyos, nehezen megfogható ponton túl szerintem már a veleszületett dolgok lesznek a perdöntõek, néha. Jó, persze ezt le kellene bontani arra, hogy milyen területen melyik lehet a fontosabb.
Egy kedvenc példám erre a fociból tudnám érzékeltetni. Például az angolok mindig a hülye ívelgetõs, fejelgetõs -futokannyitmintalóharmincrólazonnal rábaszomsztívõndzserárdka- nézhetetlen, szar focijukkal jönnek mindig, beleölnek fontmilliárdokat. Pl: a Wembley stadiont hiába építették fel nem tudom hány milliárdból de a válogatottjuk akkor is csak falábúak gyülekezete, marad akármennyi pénzt is ölnek bele!!! Hahahahahaaa!!!
Ellenben mondjuk a tipikus brazil szamba (vagy a többi dél-amerikai) foci többnyire vagy lényegileg az ösztönös tehetségekrõl szólt mindig is!
Tehát bizonyos dolgokat valóban meg kell tanulni, ha valaki elõre akar jutni, jelen esetben mondjuk a taktika, a harcosság, a futómennyiség, stb. Ezek azok a tulajdonságok, amiket meg lehet tanítania egy edzõnek.
Szerintem ilyen volt Nedved, Gerrard vagy Lampard, akik a szorgalmuknak köszönhetõen lettek sikeresek. Megtanulták a szakma minden elemét, amit tanulással el lehet sajátítani. De hiányzik az ilyenekbõl valami: az ösztönös tehetség, a váratlan megoldások, a látványos cselek! Ezzel szemben a brazilok például többnyire talán nem annyira szorgalmasak, helyenként kicsit talán õrültek, némelyek talán nehezen kezelhetõek, de zsigeri szinten bennük van a tehetség. A lelátókon is állandóan mennek a dobok, stb. A labdaérzéket, a gömbérzéket, a térlátást, a ritmusérzéket, ezeket nem lehet (vagy nem annyira) megtanítani valakinek, ha nincs meg benne a veleszületett tehetség! Azt, hogy kötényt adjon, vagy cselezõkészsége legyen valakinek, vagy hogy pl: az üres területre úgy bepasszolja a labdát, hogy a védõk csak lesnek, ezeket nem annyira lehet megtanítani, szerintem.
A falábú angolok beleölhetnek a focijukban bármennyi pénzt, sohasem lesznek olyan nagy játékosaik, mint pl: Garrincha, Zico, Rivaldo, Higuita, Ronaldinho, Maradona (és régen talán még nekünk is voltak ilyen zsenijeink) stb.! Hahahahahaaa! Ezek többnyire mind a favellákból, a gettókból, a legnagyobb nyomorból jönnek ki. Tehát ahol pl: inkább a mûvészi zsenialitás számít, ott már nem nagyon a szorgalom a döntõ (egy bizonyos ponton túl persze).
Talán más területekrõl is lehetne példákat, venni de szerintem ez nagyon jól érzékelteti, megvilágítja a különbséget a fogalmak között.