Ellenõrizhetetlen ötletekbõl minden korban rengeteg volt, van és lesz is (függetlenül attól, hogy mennyire megalapozottak). Viszont a 20. század közepéig egyértelmûen a kísérletek/megfigyelések diktáltak az elméletnek. Egymás után jöttek a meghökkentõ felfedezések, mi meg csak kapkodtuk a fejünket. Gondolj csak a spektrumvonalak felfedezésére, a Merkúr perihélium-vándorlására, a radioaktivitás felfedezésére, a fotoeffektusra, stb. Na meg csak ültünk és néztük a Napot egész nap, miközben fogalmunk sem volt mitõl világit.
Most a helyzet fordított, nemhogy minden általunk ismert jelenségre van valamilyen mûködõképes elmélet, hanem még túl sok is van belõlük. Mindegyik hibátlanul megmagyarázza az eddigi eredményeket, és kismillió egymásnak ellentmondó jóslatot tartalmaz (gravitációs elméletekbõl több tucat van az általános relativitáselméleten kívül). Ennyi dudás nem fér meg egy csárdában. Amint a kísérlet kicsit behozza a lemaradást, pontosan az történik mint most: az LHC tömegmészárlást végez a dédelgetett vesszõparipák között.