"Einstein szerint a gravitáló testek körül elhajlik a tér és az idõ, az elhajlást pedig a forgási tengely határozza meg."
A mondat elsõ és második fele közötti kapcsolat homályos. A mondat elsõ fele a tömeg téridõre gyakorolt hatásáról szól, amihez semmi köze a forgásnak. A második fele pedig speciálisan a tömeggel rendelkezõ forgó rendszerek téridõre gyakorolt hatásáról szól.
Ugyan ez igaz a teljes második és harmadik bekezdésre is.
A téridõ deformációja, "besüppedése", még érthetõ. De miért csavarodna fel? Forgás közben miért nem csak ez a deformáció mozog?
Itt jön be az a feltételezés, hogy a tömegnek a téridõre gyakorolt hatása a térben véges sebességgel halad. Ha ez a feltételezés igaz, akkor a tömeg mozgását a téridõ görbülete csak bizonyos késéssel tudja követni. Ez okozz felcsavarodást. Ha ilyen anomáliát találunk akkor a gravitációs hatás véges sebességére vonatkozó feltételezésünk megalapozott, ellenkezõ esetben viszont a gravitációs hatás pillanatszerûen terjed. (A kérdés úgy is megfogalmazható, hogy ha a Napunk hirtelen eltûnne, egybõl elszabadulnának érintõirányba a bolygók, vagy csak bizonyos késéssel.)
Ez a kísérlet azt bizonyította, hogy ilyen anomáliák vannak, tehát a feltételezés, miszerint a gravitáció véges sebességgel terjed megalapozott. Ami még fontos, hogy a gravitációs hullámok léte is megalapozott. Az egész kép akkor lesz teljes, ha ezeket a hullámokat közvetlenül detektálni tudjuk. Ezzel a általános relativitáselmélet bonyolultabb jóslatait is ellenõrizni tudjuk. A rossz hír, hogy ezzel valószínûleg megérkezünk a megismerés technikai határához. :(