"Pláne annak tükrében nem hogy néhány éve rendszeresen beszámoltak mindenféle forradalmi módszerrõl amik révén már csak karnyújtásnyira van a rák megbízható gyógyítása."
Ez a modern információs társadalom rákfenéje, hogy ide illõ legyek. A tömegnek vannak igényei, amit a hírforrások megpróbálnak kielégíteni. Ha a tömeg rák gyógymódot kíván akkor azt fog kapni. Dióhéjban valahogy így:
Elõször megjelenik valamilyen kutatás eredménye valamilyen nagyon szûk területen, kellõen távol a valós problémáktól. Ennek a végén van egy jövõbe tekintõ: "milyen úton kell folytatni a kutatásokat" és "mire lehet majd használni" rész. Ez a tudományos publikáció találkozik az információéhes hozzá nem értõ tömeggel. Mivel az egész munkából ez utóbbi az ami a legérthetõbb, illetve ez mutatja meg valahol a kutatás jövõbeli hasznát, ez az ami kikerül valamilyen formában a médiákba. Korrekt helyen szigorúan jövõ idõben és feltételes módban, bulvár körökben jelen idõben és kijelentõ módban. Mivel az emberek alapvetõen bizakodóak és igénylik a reménykeltõ híreket, ez utóbbi az ami elterjed és azt a hamis látszatot kelti, hogy már mindjárt kész a megoldás.
Még a Nature magazin is hajlamos szenzációéhes módon tálalni a dolgokat. Szinte mindig a dolgok pozitív oldalát domborítják ki. Nem hazudnak, sõt szinte minden cikk végén vannak szakértõi megjegyzések, amelyek általában a kedélyek lehûtésérõl szólnak, de amikor az ember végigolvassa az az érzése támad, hogy ezek csak lényegtelen apróságok.