A 80-as években a kádári helytartóság kedvenc módszere a kellemetlen személyek eltüntetésére a zártosztály volt, mivel a kivégzés ekkoriban már ártott az országimázsnak. Még 87-ben is volt akit így meghurcoltak, ez is mutatja, hogy azok akik Lakitelken Lezsák Sándor kertjében összejöttek, komoly veszélynek tették ki magukat (kivéve persze azok, akiket küldtek...). Ajánlott olvasmány: Õrjítõ mandragóra: Bevezetés a politikai pszichiátriába.
Szóval ha a hatalom a szõnyeg alá akar söpörni valakit, akkor ennél egyszerûbb eszközök is a rendelkezésére állnak. Nem kell mást tenni, mint gyerekpornót feltölteni a gépére, és sutty mehet a dutyiba.
Egyébként pedig van valami ebben a megfigyelésben, mert az emberismeret is így mûködik. A metakommunikáción túl felfigyelünk egymás szóhasználatára, gyakori témaválasztására. Biztos ti is észrevettétek már, hogy azok, akik szinte csak saját magukról tudnak beszélni, rendszerint meglehetõsen önzõ emberek. Nem is azért szólnak hozzátok mert mondani akarnak valamit, hanem csak magukat szórakoztatják a hangjukkal.
Vagy például azok, akik folyton arról beszélnek, hogy kivel kerültek konfliktusba, és hogy milyen kemény legények, rendszerint gyáva lelkületûek, és azzal kompenzálnak, hogy kibeszélik a fantáziájukat. Biztos megfigyeltétek már, ahogy az ilyen szájhõsök gyáva nyuszikká változnak amikor hozzájuk szól a kalauz a vonaton, de utólag persze úgy emlékeznek rá, hogy keményen helytálltak a kekeckedõ ellenõrrel.