Van aki a forgó mozgásnak gravitációs hatást tulajdonít. Márpedig a csillagok, bolygók forognak, így adhatnak egy plusz összetartó erõt egy galaxisnak.
Elvileg logikus, hogy egy új, ismeretlen kölcsönhatás, ha nincs benne a modelben, akkor a model hibás eredményt jósol. Az elekromos, a gravitációs, a mágneses, a gyenge és erõs kölcsönhatás mellett miért ne lehetne egy új, amit nem ismerünk?
Sõt, ha a forgó mozgásnál tartunk, és a tömeget megfeleltetjük az energiának, egy elemi részecske tömegét miért ne adhatá a belsõ forgó mozgását jelentõ energia? Mondjuk egy részecskének azért akkora a tömege, mert akkora energiát jelent a forgása.
Ha az égitestek is forgnak, van perdületük, az is kivált egyfajta erõhatást, így egy galaxis esetén nem csak a tömeget kell figyelembe venni, hanem az objektumainak forgását is, ami helyettesíti a hiányzó összetartó erõt.
Ez még ellent sem mond Eisteinnek, mert ebben az esetben nem csak a tömeg, hanem a forgás is felcsavarja a teret, hasonlatosan a gravitációval.
Persze lehet egy teljesen más jellegû erõhatás is, amit nem ismerünk.
Szerintem ez sokkal elegánsabb megoldás, mint hajkurászni a láthatatlant, amit csak azért keresnek, mert az egyenletek mást jósolnak, mint a valóság. Mert a jelenlegi esetben a tapasztalt valóságot manipulálják, hogy a tapasztalt valóság más megközelítésbõl ne legyen ellentétes az elméletekkel.