OK, akkor úgy mondom hogy atomos-molekuláris alapú élet biztosan nem.
Milyen életet tudsz elképzelni még? Végtelen fajtát el lehet képzelni? Abba gondolj bele, hogy az általunk épített gépek is szûk hõmérséklet-tartományokban tudnak csak mûködni (bár nálunk sokkal szélesebben).
Pl. a félvezetõknek is -50-150 celsius még a legjobb esetben is. Néhány konstans apró módosításával elintézhetõ, hogy a kozmikus háttér (ami most mikrohullámú) olyan meleg legyen, hogy bõven ennél melegebb legyen.
Vagy egy kis módosítás azt eredményezné, hogy nem lenne elég idõ az evolúcióra, mert a csillagok kisebbek lennének és rövidebb ideig élnének.
Már eleve az élet definícióján is össze lehet veszni. A vasban létrejön magától a mágneses rendezõdés, ha volt egy felmágnesezett része. Ha még több vas kerül oda, az is mágneses lesz.
Tehát a minta "szaporodik". Akkor az is tekinthetõ életnek?
Ez talán hülye hasonlat, de épp itt az SG-n volt valamikor hír arról, miszerint plazmában figyeltek meg valami magát terjesztõ mintázatot, ami "élõlényszerû" viselkedést mutatott.
Ha akarom csak neutrínókból is tudok talán valamit építeni. Volt már aki mondta (fizikus), hogy két neutrínó sok fényév sugárú pályán képes egymás köré pályára állni a gravitáció miatt, így alkotva egy "neutrínóatomot". Ha igaz a proton bomlás, és egyszer csak ezek maradnak, akkor talán neutrínóatomokból is kialakulhat élet... nyilván sokkal lassabb, mint a mienk.