Na pont erre építgetem én a magam deizmusát. Az nem lehet, hogy egy ilyen tökéletesen hangolt "gép", mint az ún. Univerzum CSAK ÚGY létezhet, hogy ebben a gravitáció törvényszerûen létrehoz csillagokat és bolygókat, elõbbiben a magfúzió még energiát is szolgáltat az utóbbinak, CSAK ÚGY véletlenül, hogy ezáltal egy bolygó kérge fölött a mindig változó körülmények hatására létrejöhessen egy olyan sokszínû kémia, egy izgalmas és dinamikus környezet, ami esélyt nyújt nemcsak az élet, de az értelem kialakulására is.
Az értelem, amivel kapcsolatban -szerintem- a legnagyobb kérdés, hogy magába foglalhatja-e az egész világot /megismerhetõ-e teljesen a világ/ - mert ha igen, akkor jogos a feltevés, hogy minket is épp álmodik valaki, vagy valaMI (és ott ül a szárnyon, meg egyébként is, föl ne ébredjen, az ég szerelmére...); ha pedig nem, ugyan mi értelme az egésznek, bolyongunk itt mint egér a labirintusban, idõvel megtaláljuk a sajtot, aztán lekapcsolják a villanyt és kész?
Egy nagyon bonyolult szimuláció volna egy felfoghatatlanul hatalmas logikai áramkörben, ahol nincs elég jó kérdés, amire a válasz a 42, vagy pont az a célja, hogy megtaláljuk a kiutat, úgymond szintet lépjünk?
Douglas Adams nagyon ráérzett a lényeges dolgokra, de azóta... Valaki szóljon, ha filozófiai síkon sikerült nála jobb válaszokat találni. Vagy kérdéseket.
Mert az, hogy "a víz azért víz, mert szerencsénk van, és ez furcsa", a vízimádók szent vallásának megalapításához jól jöhet, egyébként viszont édeskevés.