Nincsenek itt összeesküvések, pusztán, ahogy valaki elõttem is írta, eltérõ pénzügyi szemléletek.
Leo Apotheker a fejlesztési költségeket akarta megspórolni azáltal, hogy eladja a pc üzletágat. Ez rövid távon igen komoly tõkefelszabadulást eredményezett volna, hosszú távon azonban komoly kockázatot jelentett volna a cégnek, mivel az arculat és termékpaletta váltás újfajta üzleti kockázatokat és üzleti stratégiát kívánt volna.
Ezzel szemben a Meg Whitman-féle vezetés kifejezetten hosszútávon gondolkozik és a már jól kialakított üzleti stratégiát kívánja folytatni minimális kockázattal.
Mindkét szemléletmód tartogat veszélyeket, hiszen az Apotheker-féle tervezet új piacokra, új termékekkel, azaz ismeretlen vizekre vezette volna a céget, ezzel szemben a Whitman-féle tervezet, bár már jól kipróbált és bevált stratégiát tartalmaz, szintén tartogat fenyegetéseket magában, hiszen a PC gyártók jelenleg egymást ölik az újabbnál újabb fejlesztéseikkel, amik magukban hordozzák azt a kockázatot, hogy esetleg buknak velük egy nagyot, ha nem vállnak be.
Apotheker egyértelmûen a tablettpc-k hatalmas bukását akarta sürgõsen orvosolni ezzel a lépéssel, ezzel szemben viszont Whitman azt vallja, hogy bár most buktak, de ezt el kell könyvelni járulékos veszteségnek, le kell nyelni a békát és tovább kell lépni, azaz új termékeket kell fejleszteni. Ez a hozzáállás is érthetõ, hiszen jelenleg a tabletpc-kre van kereslet, csak megfelelõ árat kell nekik megállapítani, azaz csökkenteni kell a gyártási költségeket, elvégre a HP tabletjei egyértelmûen a túl magas ármegállapítás miatt buktak meg, hiszen mikor már elkönyvelték a készülékek bukását és kiárusították õket, akkor hirtelen nem lett elég a raktárkészlet, annyira kapkodták az emberek. Ez pedig azt jelzi, hogy a készülékre lenne igény, de az emberek olcsóbb készülékeket szeretnének. Ez a hiba pedig orvosolható, ha újra gondolják a gyártási menetet és az egyébb felmerülõ költségeket.