Különben az eddigi adatok szerint legalább két olyan idõszak is lehetett, amikor a Föld teljes felszínét hó és jég borította. Ezeket nevezik Hógolyó-föld idõszaknak.
Az elsõ kb. 725 millió évvel ezelõtt kezdõdött, és eltartott úgy 25 millió évig, ezt sturti eljegesedésként ismerjük.
A második ilyen periódust marinoi eljegesedésként ismerjük, ez ie. 660 millió évvel ezelõttõl 635 millió évvel ezelõttig tartott.
Ezeket a hideg idõszakokat kriogén idõszaknak is nevezik. Gyakorlatilag nem volt hó és jégmentes terület a Földön ebben az idõben, az élõvilág kishíján kihalt, kizárólag az óceánok legmélyén maradt meg az élet.
Az elsõ eljegesedésnek a Rodinia szuperkontinens széthullása vetett véget, a törésvonalak mentén feltûnõ vulkánok ugyanis nagy mennyiségû széndioxidot bocsátottak ki, és ez felmelegedést okozott.
A második kriogén idõszaknak a Pannotia szuperkontinens széthullása vetett véget. A vulkánok ismét mûködésbe léptek, és a Föld ismét felmelegedett.
Ezeket az idõszakokat a geológusok a tillit nevû, üledékes kõzet világszintû jelenlétével igazolják, amely kõzet a jéghegyekrõl lehullott és a tenger mélyén összecementálódott ásványszemcsékbõl áll.
Kisebb jégkorszakok(a Föld részleges eljegesedése) gyakrabban fordulnak elõ. A legutolsó tulajdonképp a XIV.-XIX. századi, úgynevezett "fiók jégkorszak" volt.
A szóban forgó korszakot az úgynevezett középkori éghajlati optimum elõzte meg, amikor például a vikingek le tudtak telepedni Grönlandon (987-15. század). Ottani településeik pusztulásához alapvetõen járult hozzá a kis jégkorszak. Magyar vonatkozása is volt, Mátyás királyt a befagyott Duna jegén kiáltották ki királynak a magyar nemesek. Ilyen hideg tél(hogy a Duna szilárdan befagyjon) tudomásom szerint az elmúlt 50 évben nem volt.
A Grönlandon kiemelt jégfúrómag szerint az utóbbi 800 000 évben a glaciális ciklusok 100 000 évenként követik egymást, ami megfelel a Milankoviæ-elméletnek.
Körülbelül az utóbbi 400 000 évet öleli fel az a jégmag, melyet fúrással ki lehetett emelni és ezáltal meg lehet ismerni az akkor uralkodó légköri viszonyokat: a légkör összetételét, a hõmérsékletet és a jégtömeg mennyiségét. Ezen idõszakon belül az interglaciális és glaciális korszakok annyira összeillenek a Milankoviæ-elmélet által leírttal, hogy ezáltal el is fogadták azt.