Miért nem veszik elõ a mûzeumokból az Apollókat, porolják le, és lövik újból a Hold felé?
Mert többek között nincs mûködõképes Saturn V. és Apollo, illetve LM per pillanat. Már abba is elég belegondolni, hogy mennyi munka lenne a darabokra szereléssel, az idõ vasfoga által megrágott részek ellenõrzésével és kicserélésével dolgozni.
Másfelõl azóta sokat változtak a technológiák, a fedélzeti mûszereket,m rádiókat például egy-az-egyben cserélhetik is le bennük.
De tegyük fel, hogy mégis így tesznek. Ha jól rémlik még két "éles" Saturn V. van még, de ezek múzeumokban vannak. Szóval legfeljebb két indítás után úgy is be kell indítani a gyártósorokat, hogy további rakétákat gyártsanak.
Amit viszont a tervrajzok alapján kell végrehajtani, és esélyesen akkor már az idõközben létrejött fejlesztéseket is beépítenék. Ez viszont pénz. Akkor pedig ebbõl a pénzbõl miért ne egy teljesen új, modern rakétát építsenek. Az ARES V. például eredetileg nagyobb teljesítményû lett volna, mint a Saturn V.!
Számomra úgy tûnik, hogy újból fel kell találni valamit, amit már feltaláltak. Illetve ez az egész Orionos dolog olyan, mintha a mágnesvasút helyett újra dízelmozdonyokat építenénk.
Amennyiben az ûrsiklóprogram a mágnesvasút, és az ARES/Orion a dízelmozdony, akkor valóban van egy ilyen íze a dolognak, de errõl az elõzõ részben írtam bõvebben. Az ûrsikló igen drága eszköz volt, alsó hangon is mintegy egymilliárd dollárért jutattot fel 7 embert és cirka 15 tonna hasznos terhet a Nemzetközi Ûrállomáshoz. Ennél pedig sokkal olcsóbb lesz a COTS és a CCDev program által üzemeltetett kereskedelmi megoldás.
Kevésbé lesz felemelõ látvány, de a feladatot végrehajtja a Dragon, a Cygnus és a CST-100 is, és hosszú távon sokkal olcsóbb megoldás...
Ha rossz az ûrsikló, akkor miért használták több évtizeden keresztül?
Ha elolvastad a teljes sorozatot, szerintem erre választ kaptál: azért, mert egy új, hasonlóan elõremutató rendszert megépíteni drága, és sok kockázatot jelentõ kihívás, lásd X-30/NASP és X-33/Venture Star programok.
Az ûrsikló ott volt, készen, olcsóbbnak tûnt tovább üzemeltetni, kisebb módosításokkal.
Gyakorlatilag a "too big to fall" (túl nagy és fontos ahhoz, hogy veszni hagyják) egy tipikus példájával állunk szemben. Ott van egy program, ami él, mûködik, és hatalmas pénzek fekszenek benne. Túl sokan és túl mélyen érintettek voltak a programban ahhoz, hogy könnyedén "kidobják".
Miért nem azt fejlesztik tovább, mint például az X-37 katonai ember nélküli "ûrsikló"?
Jön majd egy cikk az X-37-rõl is, ígérem. :)
Röviden: az X-37 egy tesztjármû. Nem a NASA, hanem a légierõ pénzeli, és alapvetõen jelenleg nem az emberes ûrrepülés céljait kutatja. Anno a NASA-nak nem volt rá pénze (ahogy az X-33 és X-34 programokra sem), pontosabban fentrõl azt mondták, hogy ezt nem pénzeljük tovább, mert rövid idõn belül és a rendelkezésre álló pénzösszegekbõl nem fogjuk tudni megvalósítani.
Az X-37 jelenleg egy újrafelhasználható technológiai demonstrátor, arra szolgál, de ehhez igazság szerint nem kellene ûrrepülõgép-típusúnak lennie, egy kapszula-desing is ugyanilyen jól mûködne...