A tudósok olyan ideakonstrukciókkal dolgoznak, mint a sötét anyag/sötét energia. Amikrõl jóformán csak azt tudjuk, hogy az univerzumra gyakorolt hatásuk nagyságában összesen 95%, szemben a látható és ismert anyag 5%-ával.
Ez értelmezhetõ úgy, hogy a tudomány hivatalosan beismeri azt, hogy 95%-ban valószínûleg nem úgy zajlanak az események ott kint, vagy legalább is nem úgy ahogy látjuk, illetve amit látunk, annak nem ismerjük az okát.
Ilyen szituban olyan modelleket alkotni, amelyek az általunk ismert jelenlegi univerzumtól jelentõsen eltérõ állapotokat vetítenek a múltra a jövõre az enyhén szólva dõreség, vagyis az amivel az angol tudósok szoknak foglalkozni.
Elég lenne csak azt mondani, hogy a felfedezett új jelenségek, erõk hatása a hagyományos modelljeinkre beláthatatlan, de egyelõre jobb híján a régi modellek, mint kiinduló alap fenntartása javasolt.
Mert attól tartok pl., hogy a kor legnagyobb tudósának tartott Stephen Hawkingnak a munkássága sajnos rövid idõn belül gyak kuka.
Szerintem hasonló a helyzet, mint 100 évvel ezelõtt. Akkor a fekete test sugárzása volt az a kis tüske, amit be kellett volna a korábbi évszázados alapokra épülõ modellekbe építeni és a kvantummechanika lett a vége.