"sok embernek más az értékrendje, nem minden áron hajtja a pénzt, hanem inkább a feleségével nappal találkozik és a családjával van,"
Ezzel nincs gondom, el is tudom fogadni. Csak akkor ne magyarázzon, hogy szemét vállalkozó miért jár audival meg miért megy üdülni Thaiföldre. Ha visszanézed én soha nem azt fikáztam aki azon a szinten él amilyenen akar hanem azt a Mancikát aki hazamegy a "családhoz", (az másik kérdés, hogy ezek közül ki az aki szarik a családra és a tévét bambulja, mert az nem családdal foglalkozás) és utána osztja az észt, hogy neki miért csak szuzukija van meg panelja. Akinek meg nem az van az biztos maffiózó.
"Én elfogadom mind a két értékrendet, de az aki inkább él kicsit szimpibb mint az aki másokat kizsákmányolva státuszszimbólumokkal körvevéve az irodában él."
Ezzel is egyetértek. Nekem is az a szimpibb. Én azt választottam, hogy amíg tudok dolgozni akkor próbálok elõre jutni, most ott tartok, hogy még irodába sem kell bemennem. Lehet, hogy megint lesz egyszer egy olyan szakasz az életemben hogy keményen kell dolgoznom. Nem fogok megijedni tõle.
Azért én örülök, hogy most, hogy jön a gyerek tudom, hogy vele tudok lenni akár egész nap. Én ezt hívom annak, hogy családdal lenni.
VISZONT!
Én maximálisan tisztelem azokat az embereket is akik bár megtehetnék, hogy lassítanak te keményen dolgoznak. Lehet munkamániásoknak hívni, de ha egyszer kipróbáltad azt, hogy nem kell bemenned sehova lejelentkezni akkor új kihívásokat keresel, mert az embert nem úgy alkották meg, hogy otthon üljön és nézze a négy falat. Mindig tennie kell valamit. Van aki ezt a munkában találja meg ezt az örömöt van aki a hobbijában.
És ilyenkor jut eszembe, amit Gandalf mondott Frodónak és Samunak: Irigyellek titeket, nektek a munkátok a hobbitok! :)