"3. A 44.1khz/16bit annyira azért nem rossz, emberi hanghoz (ének) és elektronikus zenéhez bõven elég, akusztikus hangszerekhez is még éppen elviselhetõ (ha a hangrendszer mindent visszaad relatíve alacsony torzítással, ami ebbe a felbontásba belefér), persze audiofil igényekhez édeskevés. Olyan felszereléssel is kevés ember rendelkezik, amely mindent visszaadna, ami egy gyári audio-CD 44.1khz/16bit korlátaiba belefér (az adatlapokat felejtsük el, pontosabban komolyan venni csak komoly eszközöknél szabad)."
No a fõ gond szerintem a marketing bullshit, ami azt sulykolja, hogy ami hangos az szól jól. Ennek megfelelõen 2000+ évektõl elindult egy folyamat ami a CD-ket teljesen tönkre vágta, ez pedig "a mindent hangosra" masterelés, ángolosan loudness war. Ennek megfelelõen manapság alig kapni CD-t ami jól szól, az összes ki van vezérelve a fenébe, a halk hangok ugyanúgy fel vannak húzva mint a hangosak. Egy kompresszált zagyvaz az egész, normál füllel, normális hangcuccon hallgathatatlan mert mp3 szinten szól. (és akkor elhiszem, hogy nem hallják egyesek a különbséget amikor a szart veti össze a szarral.) Szerencsére a bakelit (vinyl) lemezeknél még nem indult el ez a tendencia, meglepõ de ugyanazt a lemezt vinylen beszerezve teljesen normálisan van keverve a zene. Azt nem tudom, hogy egy magára valmit is adó zenész, hogy engedheti meg magának, hogy szar menjen ki a "kezei közül" de hát a marketing nagy úr....