Mitõl ember az ember ... mitõl primitív a primitív ... érdekes kérdés.
Nyelvészpalántaként én nyelvészeti szempontból közelíteném meg a dolgot, azonban eléggé általános érvû dolgokat lehet kijelenteni ettõl függetlenül.
Elõször is mi az hogy "primitív".
Vegyük alapnak a kommunikációt, az emberi beszédet, illetve a nyelvet. Nyelvészeti szempontból, egyetlen nyelv sem számít primitívnek, ha a beszélõközösség igényét teljes mértékben kielégíti. Ez felveti a szükség fogalmát. Ha elfogadjuk azt, hogy amire nincs szükség, azt nem is róhatjuk fel negatívumnak, akkor egy csomó magyarázatot elvethetünk arra vonatkozólag, hogy mitõl ember az ember.
A modern szerszámhasználat miatt? Állatnak erre nincs szüksége.
Azért mert menedéket (házat) építünk magunknak? Állatoknak erre sincs szüksége.
Akkor mitõl is ember az ember, mi az amit az ember tud, állat nem, és szükség van rá ahhoz, hogy egy faj kilépjen az állatvilágból, és onnantól társadalomnak hívjuk?
Én a nyelvészetben találtam kielégítõ választ erre a kérdésre.
A(z emberi) beszéd. Az ember tud olyat, amit egyik állat sem. Az állati "beszéd", az állatok közötti kommunikáció szituációfüggõ, mindig az adott helyzetre való reakcióként nyilvánul meg. Nincs jövõ, és múltideje, így emlékezetfelidézõ szerepe sincs, vágyaikat sem tudják kifejezni, így hiányzik egy jelentõs tényezõ. Szerintem ettõl ember az ember, nem attól hogy reggel ébresztõórára kelünk tetõvel a fejünk fölött, aztán meg megnézzük a mailt meg a faszbúkot mielõtt beülnénk az autóba elmenni dolgozni.