A géneket azonosítani, azaz megmondani, hogy mi az a DNS-szakasz, ami egy fehérjét kódol, viszonylag egyszerû. Azt megmondani viszont, hogy mit csinál egy gén, pontosabban az általa kódolt fehérje, valóban nagyon nehéz. De a cikkben szóban forgó kutatáshoz erre nem volt szükség.
A legegyszerûbb módja olyan példányokat keresni, akikben a szóban forgó gén sérült, és megnézni, miben különböznek a többitõl. Ez persze gyakorlatban inkább fordítva mûködik: ha egy probléma tipikus sok emberben, és gyanítják, hogy genetikai alapja van, akkor megnézik, hogy van-e valamilyen közös hiba a DNS-ükben. Ezzel azonosítani lehet, hogy egy gén feltehetõleg milyen problémát okoz.
Aztán ki lehet ütni célirányosan is a gént, nyilván nem emberben, hanem mondjuk ha az a gén más állatokban is elõfordul. Tehát szándékos sérülést okoznak a DNS-ben, és megnézik, mi lesz az állattal. Vagy be lehet illeszteni, és megnézik, milyen változás történik.
Az aprólékos nyomozómunka végén még azt se lehet mondani, hogy valóban értjük, "mit csinál" egy gén, hanem legfeljebb ötleteink vannak arra nézve, hogy a neki megfelelõ fehérje melyik sejtekben kritikus. De a sok részletet összerakva elég jó tippeket lehet adni, és ahogy egyre több gént ismerünk, a még ismeretlenekre is egyre jobb sejtéseink vannak.