Az, hogy a gyerek az önzés miatt elveszi a másik gyerektõl a játékát, az nem cáfolja meg azt, hogy van egy velünk született erkölcsi érzékünk. Az ember akarata a belsõ erkölcsi késztetést simán felülírja.
Ha a gyerek elõször vesz el valamit valakitõl, ami nem az övé, akkor biztosra veheted azt, hogy belül nem teljesen nyugodt. Fõleg, ha a szülõ csak annyit kérdez, hogy miért vetted el tõle? Ekkor elszégyelli magát, mert a külsõ szülõi kérdés ráirányítja a figyelmét a belsõ nyugtalanságára, és azzal összhangban van. Maga a kérdés is a belsõ frusztráció miatt válik zavaróvá, egyébként semleges lenne. Így viszont ezek felerõsítik egymást, és a belsõ lelkiismereti felismerés miatt rögtön érti, hogy miért kérdezik ezt tõle. Ez mondjuk nem az az eset, amikor a 2 gyerek egy családba tartozik, és közös játék használata a vita (itt ugye jogos mindkét gyerek igénye, de valahogy idõben meg kell osztani a dolgot - a beépített morális korlátok nem "biztosítják" a szeretetet mások felé, csak magatartási korlátokat sugallnak).
Amelyik gyerek már többször elvett másoktól olyan dolgot, ami nem az övé, ott a következõ alkalommal már egyenesen sértõdött lesz, ha nem engedik neki. Mert a morális gát már áttört nála és nem jelez neki semmit. Persze ha erre felhívja a szülõ a figyelmét, akkor ezt fel tudja ismerni magában, de nehezebb így, mert a szülõ korábban hallgatólagosan egyetértett az önzésével, és a lelkiismerete ezért érzéketlenné vált. Az akarat felülírta a belsõ morális ember.
Ha nem az emberrel veleszületett lenne az pár alapvetõ morális gát, akkor 1-2 mondattal nem tudnád az belsõ morális vívódást (és akár megbánást is) elõhozni belõle. Ez olyan lenne, mintha mély metafizikai fogalmakat akarnál belekalapálni, amit totál nem ért a gyerek. A valóságban pedig elég neked arra felhívni a figyelmet, hogy mit érezhet a másik. Az empátia miatt könnyen felismeri, hogy egy így nem volt jó, és megbánja, vagy makacsul az akaratát erõlteti afelett, amit belül felismert.
Minden morális gát kiindulópontja, hogy mással ne tegyünk olyat ami rossz. Az emberölés, a hazugság, hûtlenség...stb. morális gátjai erre vezethetõek vissza. Az ezzel kapcsolatos felismerés alapja az empátia. Az empátia az ember veleszületett adottsága, ami "gyárilag" mûködik benne, és amire lehet érzékenyebbé tenni a gyereket, de lehet úgy is nevelni, hogy ez a képesség leépüljön benne.
"szocializacio mentes" nevelés ugyebár nem létezhet (mert az fogalmilag nem nevelés), de ha létezne is, akkor sem tudná igazolni azt, hogy a morális gátak nem léteztek eleve a gyerekben. Ebben az esetben a nevelési mód közvetve alakítja (erõsíti/gyengíti/alakítja) a morális világát a gyermeknek.