Az elsõ hozzászólásodra válaszolnék elõször: Aki azt akarja kutatni, hogy mi veleszületett egy emberben és mi az ami felvett szokás, annak nagyon bele kell mélyedni ezekbe a történelmi adatokban, mert a jelenkorunkban látott és jelenkorunkban szocializálódott társadalmunkat alapul venni egy ilyen okfejtéshez, nagyon szûk látókört idéz. Az ember, ahogy a felvett szokásai is változtak. És most uyge itt emberekrõl van szó. Persze be lehet hozni a hangyákat a várépítésükkel, csak épp akkor arról feledkezünk meg, hogy a hangya - mint faj -, mint minden élõlény a földön, az evolúció folytán úgy alakult, hogy a faj fennmaradhasson. A hangyáknak ehhez termeszvár kellett. Az embernek ehhez nagyobb agytérfogat, komplexebb gondolkodás. De körülbelül ennyi a közös alap. A többi az már felvett dolog. A többi, amit pl te is említesz: a nyelv az ennek már a hozadéka. Nyilván egy magasabb komplexitású agy, rájön arra, hogy a kommunikáció az egy hasznos eszköz a túlélés érdekében, de nem kellene a tyúkot és a tojást összekeverni. Ha egy csecsemõ sohasem hall maga körül emberi beszédet, akkor nme fog beszélni. Maximum ha hasonszõrû társakkal akad össze akkor kifejletszhet néhány hangkommunikációs dolgot, mint annakidején az õsember tette. De ennyi, maga a beszéd, az csak hozadék, semmiféle veleszületett dologgal nincs összefüggése. AZért beszélünk, mert egyrészt az agyunk képes rá, másrészt a nyakunkon ül több ezer év beszédfejlõdési öröksége. Ergo, felvett, tanult dolog.