Az ember nem azok miatt lóg ki az állatok közül, mert közösségi lény, a viselkedését a közöség aktuális állapotához igazítja, esetenként segít mást, ilyet az állatok is csinálnak.
Az ember egyedisége szerintem abban van, hogy ezeknek a biológiai meghatározottságú képességeknek hála viszont egy új fajta közösséget tud létrhozni, kultúrát. Az ember nem azért más mert önzetlen, mert ha jól nevelik erkölcsös, valamilyen alapvetõ szinten az állatok is azok. Az ember viszont tud úgy dönteni, ami az ösztöneivel, akár a biológiai "õs-erkölcsi" érzékével is szembe megy. A kérdés az, hogy hol húzzuk meg ennek a biológiai meghatározottságnak a határát. Szerintem sokkal magasabban kell, mint azt általában gondoljuk, még mindíg sokkal inkább biológiai autómaták vagyunk, az intellektusunkat nem valódi döntésekre, hanem az ösztöneink szabadonengedésének igazolására használjuk.
Másik kérdés persze az, hogy meg kell-e egyáltalán zaboláznunk ezeket az ösztönöket, vagy éppen az a helyes (nem feltétlenül erkölcsi értelemben) ha szabadon engedjük õket?