Igen, adott egy sztori, ami gyak 2. osztályú anyag (tudod a címe is ezért Ponyvaregény) és ebbõl jó színészekkel csinálnak olyan valamit, ami kifejezetten mûvészi.
Nemtom, hogy hallottál Andy Warholról, nos kb õ alkotta meg a popart irányzatot, leghíresebb munkája (a Marilyn Monroe kép mellett) talán amikor egy Campbell's leveses dobozból csinált mozaik képet.
Az amit Tartantino, meg Rodriguez csinálnak az kb ugyan ez filmekben.
Tudom nem sok embernek jön át a film magasmûvészet jellege, de akkor is ez van.
Ha figyeltél volna Tarantino minden egyes filmjében, valamelyik szereplõ szájába ad egy elég komoly mûvészeti elemzést. Tudom ez az átlagembernek annyi, hogy a béna gengszterek már megint valami hülyeségrõl beszélnek. Rodriguez nem ennyire kifinomult, azonban nagyon is jól ismeri a trash filmek eszköztárát és nagyon kevésszer esik abba a hibába, hogy úgy mond túl komolyan veszi magát, és olyan mondanivalót rak a filmjeibe, amit ez az eszköztár már nem bír el.
Tarantinonál ez gyakrabban elõfordul a Jackie Brown, meg a Halálbiztos kb ebbe a kategóriába estek, nem is lett sikeres egyik sem. Rodrigueznél mexikóiak alárendelt szerepbõl történõ kitörése, mint téma merül fel újra és újra. Amikor ezt túl komolyan veszi a filmjei összeomlanak pl a Desperado2. A Machete szerintem még éppen elbírta a a mexikói szabadságharc eszméjét, de nagyon határon mozgott, sokaknak nem is jött be.
A Ponyvaregény és a Terrorbolygó azért hasonló, mert szerintem a rendezõknek a legjobb alkotásairól van szó. És az is közös bennük, hogy a nagy fixa ideájukat félretették, de ezáltal lettek a mûvek kiválóak.
Ridley Scott fixa ideája pl. az átlagember és az emberfeletti ember/emberfeletti lény találkozása. Ezt soxor olyan finoman rejti el, hogy nem szembetûnõ, hajlandó elfogadni a mûfaji korlátokat. De ha megnézzük a "normál" filmjeiben a fõhõsök közül valamelyik olyan idegen szerû. Nem mint földönkívüli, hanem mint valami felfoghatatlan módon, szinte érzéketlenül, flegmán magasabbrendû. Ez sokszor a karakter kidolgozatlanságának tûnik, de szerintem észrevehetõ a szándékosság nála. Scott persze ezt a mondanivalóját sci-fi, vagy fantasy filmekben tudja legdirektebb módon közölni. Remélem a jó pár évtizedes keresgélés után végül visszatér az õ igazi mûfajához.