Elsõ körben az a kérdés, engedélyeznek-e ilyesmit épelméjû döntéshozók? Persze tudjuk a választ, ilyenek csak a mesében léteznek... Szóval tegyük fel h engedélyezik.
Volt cikk nemrég sg-n a felmerülõ felelõsségi kérdésekrõl - ki a hibás, ha a vak papa elcsapja egy rokonodat?
Ha a cég, sosem terjedhet el, nem érné meg ilyet eladni.
Ezért marad a "sofõr" mint passzívan szemlélõdõ bûnbak, persze sokan vállalni fogják ezt is, cserébe a kényelemért.
Aztán, feltéve, hogy nem esik le az útról magától, ereszd össze ezeket a Tinman által körülírt idiótákkal - itt már kezd a dolog igazán veszélyesnek tûnni. Vagy zavard be a budapesti csúcsba, gyalogosok, biciklisek meg a többi õrült közé, képtelenség hogy ez alkalmas lenne ilyen környezetben a hatékony és biztonságos helyváltoztatásra.
Pályázni hosszú távokon esetleg jó lesz, viszont ha az árából évekig repülhetnél mindenhova, akkor miért járnál autóval? Butább automatikával nem helyettesíthetõ, a sofõr helyett kell reagálnia bármilyen váratlan helyzetre, ellenkezõ esetben lõttek a kényelemnek.
200e mérföld meg túró, az egyetlen átlag autó várható összfutásteljesítménye. Mindezt szigorú kontroll alatt, feltehetõleg elkerülve a bizonytalan, zavaros helyzeteket, helyeket, nagyrészt üres országúton, pályán hozhatták össze, másképp egyszerûen hihetetlen még ez a táv is.
Jó lenne ismerni a felhasznált számítási teljesítményt is, vagy hogy mennyivel drágább a kütyü magánál a jármûnél. Szerencsére nagyon messze van ez még a piaci bevezetéstõl :)