Az az érzésem, hogy nagyon elfogult vagy magaddal szemben.
Szerintem leszögezhetjük (erre azok reagáljanak, akik fél életüket az úton töltik), hogy a vezetés igazán egy jó minõségû fõúton élvezetes (vonatkoztassunk el a rally, offroad és egyéb autósportoktól).
Az, aki hetente legalább 1000 km-t, vagy még többet vezet (én is ezt a tábort erõsítem), az bizony sokszor nagyon örülne, ha végre nem az utat kellene bámulnia még az 500. km után is. Tök jó lenne, ha az autóban eltöltött 2-3 óra semmittevés helyett olvashatnék, intézhetném az irodai teendõimet, vagy éppen aludnék egy kicsit, ha mondjuk éjszakába nyúlt az elõzõ napi meló.
Nem találtam olyan kollégát, aki élvezetesnek találná a monoton autópályát, fõleg, ha már századszorra teszi meg. Épp ezért ha idõm engedi, rendszeresen választok fõutakat alternatívaként, ott valóban rettentõen élvezem a vezetést. Elõzgetni kell, taktikázni, idõnként összeér a lombkorona az út felett, na annak megvan a varázsa.
Kíváncsi vagyok, mi élvezetet kínál pl. egy városi vezetés. Maradjunk Budapestnél. A reggeli csúcsban legalább fél óra araszolás a dugóban, örülök, ha kettesbe fel tudok váltani. Délután 5 óra körül 1 óra is lehet... félig felengedett kuplung, egyes, üres, egyes, kuplung, 10 méter elõre, stb. ismétlõdik a "végtelenségig", na ennek van vajon élvezeti értéke? Nem jobb lenne, ha automata pilótára kapcsolsz, és elfoglalhatod magad valami mással?