A beszállítók innovációra kényszerítése, vagy máshonnan nézve, az innovatív termékre kereslet biztosítása révén a kevésbé speciális területek számára is elérhetõvé válnak egyes olyan, az adott technológiai-gazdasági szinten megtermelhetõ eszközök, amelyek kifejlesztésével járó kockázatot senki sem volt azelõtt hajlandó kifizetni. A kvázi állami megrendelésekre ezért is van szükség, létrejönnek olyan jószágok, amit a tisztán piaci körülmények között túl kockázatos volna kireszelni. Aranyáron persze, meg szétlopják az egészet, de ez ilyen, száz év múlva már senki sem fog erre emlékezni, viszont a hozadékát élvezik a következõ generációk.
A fentiek mellett az efféle alapkutatásnak nyilván van több-kevesebb közvetlen hozadéka, de a hatása alapvetõen hosszú távú, pl.: tekintsük, mennyi idõ telt el a radioaktivitás kezdeti megismerésétõl az elsõ energiatermelõ atomreaktorig. De ettõl függetlenül el kell végezni. Hogy ez a legjobb módja-e, lehetne-e vagy kellene-e gyorsabban haladni, fel lehetne-e hagyni évtizedekre az alapkutatással, hátha az addigra elért technológiai szinten sittysutty ki tudjuk deríteni sokkal olcsóbban és gyorsabban mindazt, amit itt évtizedekig tart megtalálni, nos, ezen lehet vitatkozni, de ettõl ezek a folyamatok nem változnak.
Az utolsó bekezdésre reagálva, talán van valami abban, hogy a tudomány, mint módszertan, a világ megismerésének eddig kitalált legkevésbé alkalmatlan módszertana, ellenben a tudományos élet, mint társadalmi jelenség sajnos terhes a más területeken is jellemzõ problémáktól.
Talán az utolsó mondat nem a legtalálóbb, elnézést, fáradt vagyok.