Aztakurvaélet. Ezt a játékot egyszerûen NEM HISZEM EL. Ez...ez valami kibaszott jó. Ilyen multi játékélményem utoljára több, mint tíz évvel ezelõtt volt. Elmesélem a kört. Eltartott vagy két órát.
Elõre leszögezném, hogy a világon semmi közöm nem volt a "lényeghez", se árulót, se semmit nem láttam.
Robottechnikusként kezdtem megint (szeretem ezt csinálni, na). Elkezdtem építeni az elsõ kiborgot amint beértem. Közben rinyáltam a mérnököknek, hogy hozzanak ki nekem szerszámövet. Közben jött a kiborgként spawnolt pléjer, hogy cseréljek benne elemet, azt gyorsan megcsináltam neki. Kész lett a kiborg közben, gyorsan összeraktam. Meg is érkezett egy orvostechnikus, hogy vegyem ki az agyát, borgizáljam. Mondtam neki, hogy én csak hullákon dolgozom, menjen el a sebészetre, vetesse ki ott tisztán, sterilen. (Semmi akadálya nem lett volna, hogy kimûtsem neki ott és akkor, de így döntöttem, nem operálok élõket.)
Jött a bányász, és megrendelt egy Ripley rakodó mechát. Elkezdtem legyártani, de közben visszaért egy orvostechnikus, hozta a haverja agyát, letette az asztalomra. Beépítettem a kész kiborgba, örült neki nagyon. :) Elmentem a szállásmesterhez, megrendeltem a Ripley elektronikáját. Közben a PDA-n "SMSeztem" a bányásszal, hogy hogy áll a szitu. Kaptam még egy üzenetet, hogy menjek a laborba.
Visszarohantam, ott várt egy harmadik orvostechnikus, azzal fogadott, hogy jó morálokkal rendelkezõ embernek látszom, a medbaybe nem szeretne menni, vegyem ki az agyát. Mondtam neki, hogy jól látja a helyzetet, de ez azzal is jár, hogy nem dolgozom élõkön. Keressen egy másik orvost aki elvégzi a mûtétet, aztán használhatják a mûtõasztalt a laboromban, ha nem akarnak a medbaybe menni. Kaptunk egy üzenetet, hogy meteorraj közeledik, azon kicsit összeszartuk magunkat, aztán elhúzott.
Megláttam közben, hogy megérkeztek a Ripley nyomtatott áramkörei. Bementem a laborba, kipakoltam a ládát, folytattam a mech összerakását, elindítottam az új kiborg gyártását, meg szóltam a bányásznak, hogy jöhet. Közben visszaérkezett a két doki, beengedtem õket, megmutattam hátul a mûtõasztalt, aztán mentem elõre, mert nem akartam látni a mûveletet, meg jött a bányász, a mecháért. Amíg mi a bányásszal üzleteltünk (hozott ezüstöt, hogy építhessek neki még egy cuccot a mechára), azok ott hátul altatás nélkül kimûtötték a csókából az agyát.
Gyorsan elkezdtem összeszerelni a legyártódott alkatrészeket, közben leraktam az asztalomra az agyat. Épp a kiborg utolsó alkatrészét illesztettem a helyére, már csak az agyat kellett volna belerakni, amikoris a pofánkba robbant az állomás szingularitás-generátora (meteorvihar hatása volt még, vagy szabotázs, franc tudja), és kivitte a laborom hátsó felét, padlóstul, falastul. Gyorsan felkaptam a kiborgot, kifeszítõvasaztam az ajtókat, és kirohantunk a medikkel. Beküldtem a levegõ nélküli részbe az egyik arra mászkáló kiborgot (asszem az elemcseréset a meccs elejérõl) az agyért, amit aztán be is építettem a kimentett robottestbe. Kicsit leszidtam, hogy ÍGY én is ki tudtam volna szedni azt az agyat, csak nem akartam, pedig nem én vagyok, aki letette a hippokratészi esküt. :) Magyarázkodott, hogy a páciens akart gyors operációt, nem pedig fájdalommenteset, és az is igaz, hogy ha csak tíz másodperccel vesz többet igénybe a dolog, akkor mindhárman meghalunk.
A medik ott álldogált még egy darabig, mondtam neki, hogy valószínûleg ez volt az utolsó munkám, meg amúgy is hajszállal úsztunk meg egy kurvanagy robbanást(komolyan, tõlünk két kockára már esett szét a padló, meg kapkodni kellett a zárt ajtókkal meg a feszítõvassal, hogy kiérjünk, mielõtt elájulunk az oxigénhiánytól) úgyhogy megyek a bárba leinni magam, ha gondolja csatlakozzon. Elmentünk a bárba, de közben hívták a menekülõhajót, nem volt ott már senki, csak egy security. Megvártam, míg elmegy, és szétszereltem az erõsített üveget, és kifosztottuk a hûtõt. Még volt öt perc a hajó indulásáig, addig iszogattunk, be is rúgtunk. Két percnél elindultunk kifelé, de megláttunk egy eszméletlen vegyészt útközben, akit valamiért mindenki ott hagyott. Eddigre már tántorogtunk(nem arra mozgott a karakter, amerre irányítottam), és a beSZéDÜnk Íígyy nÉzEtt kI(van egy csomó ilyen csetet befolyásoló effekt, részegség, dadogás, összefolyó beszéd, stb, simán átírja a szöveget, amit begépeltem), ráadásul nekem nincs bejárásom a medbaybe.
Próbáltam szólni embereknek, hogy ott van egy ember, akinek segítség kéne, de nem érdekelt senkit, biztos részeg hõbörgésnek vették. Beparancsoltam az egyik kiborgot, de mire az odaért, láttam, hogy a részeg haverom már benn van, kerített egy hordágyat(!), és már hozza is a vegyészt. Megérkezett a hajó, beszálltunk, akkor láttam, hogy vagyunk vagy 30an a szerveren... Az út haza eseménytelenül telt, kiosztottam a megmaradt öt üveg töményet a hátizsákomból az utazóközönség közt, aztán hazaértünk.
Ez a játék valami eszméletlen. Sztorikat gyárt, igazi történeteket. Tényleg, semmi közöm nem volt a játék PvP részéhez (kivéve, ha a szingularitás elszabadulása szabotázs volt), de mégis olyan élményt adott, ami szinte egyedülálló. Igazi szerepjáték, és nem statbuzulás, amit az "RPG" kifejezés 15-20 éve jelent. Minden egyes interakcióm az emberekkel in character történt, mindenki maximálisan úgy viselkedett, ahogy az elvárható volt a karakterétõl.