Volt egy egész gyors syndicate kör is, ahol terrorista voltam.
Jól elszarakodtam a felszerelés összeválogatásával, mire kész lettem, már ketten rég leléptek. Na jó, gondoltam, akkor viszem én az atombombát. Elkezdtem húzni, de az ûrben rögtön az elsõ kanyarnál elhagytam. A másik terrorista, aki velem maradt, elkezdte húzni maga után, úgyhogy rábíztam a dolgot, gondoltam õ gyakorlottabb ebben.
Betörtünk a bázisra, addigra a két másik haver már komoly károkat okozott. Hívták a siklót, de nem sokkal késõbb lenyomtuk a kapitányt. Sérülten feküdt a híd elõtt, nem tudom, miért hagyták életben a többiek, úgyhogy megfojtottam puszta kézzel.
Mivel fogalmam sem volt, hol a bomba, a többiek meg megszerezték a bombát aktiváló lemezt addigra (be volt dobva az AI upload kamrába, ami tele van turrettel), úgyhogy elmentem a menekülõ szárnyba, szétzúztam az összes világítást a környéken. Nálam volt éjjellátó, a legénység meg vaksizzon csak a sötétben(én elláttam 5 kockára, éjjellátó nélkül 1 kockányit lát az ember). Azt is kitapasztaltam, hogy a leghatékonyabb harcmodor, fõleg páncélozott ellenfelek ellen az, hogy egy lövés a lábba, akkor összeesik a célpont, aztán közvetlen közelrõl kivégzés fejlövéssel. Így csak két-három golyó egy ember, nagyon gazdaságos. :)
Aztán kiderült, hogy hiába van meg a lemez, akire az elején ráhagytam a bombát, az sem hozta el az állomásra, és már csak két perc volt a sikló érkezéséig. Elég csúnyán mission failed. Maradtunk a menekülõsiklónál, kivégeztünk mindenkit, aki odajött, és hárman elhúztunk a hajóval.
Azt bírom ebben a játékban, hogy nem a gyõzelem a lényeg. A teljesen bebukott meccsek is lehetnek érdekesek és élvezetesek.
Informatika és tudomány
