Ez az klónos hülyéskedés egy árulós kör volt, rögtön az utána következõ viszont extended, úgyhogy neki is láttam az addigra már egészen kidolgozott tervem végrehajtásához.
Elöljáróban még annyit, hogy sok idióta próbál meg griefelni azzal a kifogással, hogy õk õrült karaktert szerepjátszanak. Gondoltam megmutatom nekik, milyen az, ha valaki õrültet alakít...
Már pár napja gondolkoztam ezen a scenarion, meg volt írva elõre egy csomó minden, hajónapló, jegyzetek, levelek, csak kopipésztelni kellett.
Az alap elképzelés az volt, hogy egy zakkant, szerelmes tudós leszek. Röviden az a háttérsztori, hogy a tudós reménytelenül szerelmes egy kolleginába, aki az állomáson dolgozik, és utána megy, csak ezért. Mikor megérkezik, kiderül, hogy a kollegina azt sem tudja ki õ, és amúgy is épp lelép az állomásról, hogy hozzámenjen a võlegényéhez.
A tudós az állomáson ragad, kénytelen befejezni a mûszakot, de közben szorgos munkába kezd...
Az egész arra épült, hogy van a pályán egy elhagyott ûrhajó. Szinte soha senki nem megy oda, mert egyrészt nagyon magas szintû access kell hozzá (CE-nek, kapitánynak van csak elegendõ), másrészt nem illik tudni róla in character, hogy ott van. Na meg sok játékos nem is ismeri egyáltalán.
Szal elindult a meccs, én meg nekiláttam a terep elõkészítésének. Kimentem a szatelithez, vittem egy teleport beacon-t, kiEVAztam az ûrhajóhoz. Összeszedtem az összes cuccot amit ott találtam (ûrruha, lézerpisztoly, szerszámok, stb), és elhordtam a szatelithez. Elkezdtem a majmokat emberré változtatni, majd az elsõ nõnemû UI+UE adatait eltároltam, és készítettem belõle vagy egy tucat injekciót. Sorban beadtam az emberré változtatott majmoknak. Így mindegyikbõl kinézetre is, név szerint is Mariana Cox lett. Szépen kihordtam õket a teleporthoz, és átlõttem õket az elhagyott hajóra. Mikor kb 6 Mariana összegyûlt a hajón, elkészítettem a papírokat, kitettem a hajó hídjára a hajónaplót, félkész leveleket, meg a különbözõ szobákban elhelyezett klónok mellé a jegyzeteket, kb olyanokat, hogy: "Á nem, túl magas." "Nem jó a hajának árnyalata" "Na, ez tökéletes, megvan a képlet. Csak ne dobálná a saját ürülékét" "Ez meg agyhalott, túl sok lett az idegméreg. Másik dózissal kell próbálkoznom." "NEM! MÁR MEGINT EZ AZ AGYHALOTT TEKINTET! Valami mást kell kipróbálnom...". Vittem még egy féltucat zseblámpát és kézi rádió adó-vevõt(utóbbiakat egyrészt a fairplay nevében, másrészt mert én is szerettem volna tudni, mi történik a hajón).
Felkészülés rendben volt, kérdeztem az adminokat, hogy kibasznak-e azért, ha végrehajtom a tervem utolsó fázisát. Megengedték, azzal a feltétellel, hogy ha rosszul sül el, akkor jobban-t kapok.
Szóval elkezdtem elrabolni embereket. Volt egy Odüsszeusz mechám, mounted sleeperrel, szóval viszonylag biztonságosan és feltûnés nélkül tudtam szállítani az embereket át az állomáson keresztül. A teleporter kamrában kidobtam õket a mechából, kiszálltam, lesokkoltam õket, beadtam nekik Mariana genetikai anyagát, és bedobtam õket a hajóra vezetõ teleportba.
Az elsõ játékos sajnos teljes kudarc volt, szerintem amikor lesokkoltam, kilépett. Késõbb megnéztem a hajót, azon a kockán feküdt, ahová a teleport vitte, agyhalottként. Kicsit elkezdtem aggódni a ban miatt...
A következõ "áldozatomat" megkérdeztem OOC, hogy érdekli-e a dolog. Beleegyezett, Marianává változtattam, elküldtem a hajóra, utánamentem, megnéztem, jól van-e, aztán elhúztam.
Elkezdett a rádión segítséget kérni. Közben rám nyitott a teleportszobában a CE, õt is lesokkoltam, levetkõztettem, felébredt, felvette a táskáját, lesokkoltam megint, Mariánásítottam, és bedobtam a teleportba õt is.
Na itt kezdett érdekessé válni a dolog, a két Mariana egymással beszélgetését is továbbította a rádió, de ugye ugyanaz volt a nevük, a legénység fele azt sem tudta, mi van. Közben felnyomtak rádión, hogy én raboltam el õket.
Amikor már kerestek, tudtam, hogy eljött a terv végsõ fázisa, a menekülés. Kidobtam a mechából az addig benne tartott klónomat, magamat Marianává változtattam, levetkõztem én is meztelenre, és elteleportáltam én is a hajóra.
Sajnos az egész dologban két apró és egy óriási hiba volt. A két apró az, hogy a fõmérnök magával tudta vinni a táskáját, amiben volt szerszám is, építõanyag is. A másik, hogy valahogy elszóltam magam a két másik Mariana elõtt, és rájöttek, hogy én raboltam el õket. A CE valami szerszámával pépesre verte a fejem, lekötözött egy ágyra, és befalazott.
Aztán jött a nagyobb hiba: sajnos borzalmasan sok idõt vett igénybe a set-up. Beletelt vagy két és fél órába. Mire a két Mariana a hajóra került, már bõven eltelt három óra is a fordulóból, és elkezdett nagyon laggolni. Miután én is utánuk mentem, néhány percen belül megszavaztak egy restartot, nem tudott kibontakozni a sztori.
Olyan dolgokkal húztam az idõt, amikre semmi szükség nem lett volna. Az elsõ három majom-Marianát mechával, három mounted sleeperben szállítottam, amirõl azt hittem, gyorsabb lesz, mintha egyesével vinném, és kevésbé feltûnõ. Feltûnõséggel semmi gond nem volt, a másik három Marianat gyalog vonszoltam magam után, és csak egyszer szóltak rám, hogy öltöztessem már fel. Másik fele, hogy a három sleeper olyan gyorsan szippantotta le a mecha energiáját, hogy ott ragadt lerobbanva a teleportkamrában, elemet kellett benne cserélnem.
Egy csomó idõt elbasztam a töketlenkedéssel is, hogy kit és hogyan raboljak el, fõleg, miután kiderült, hogy az elsõ áldozat rögtön kilépett.
Ezt egyszer meg kell majd próbálnom még egyszer, aztán hagyni kifejlõdni a dolgot. Kicsit kevesebb parázással és gyorsabb cselekvéssel szerintem kb egy óra alatt össze tudom rakni a díszleteket. Lehet, hogy egy árulós körben kéne ezt árulóként megjátszani, az emberrablásokat sokkal könnyebb lenne kivitelezni...
Na mindegy, ezen is jól szórakoztam, remélem az elrablottak is.