Ez a megállapodás a cégek között nem a dolgozói bérek leszorításáról szólt, hanem arról, hogy nem nyúlják le egymás vezetõ szakembereit a másik háta mögött.
A lényeg a vállalati titkok védelme, mert mindegyik cég tudta, hogy ha átcsábít egy alkalmazottat, akkor legközelebb tõle fognak elcsábítani valakit és ebbe az állóháborúba egyiküknek sem volt érdeke belekezdeni.
Ebben a szituációban tehát nem az alkalmazott tudása az alku tárgya, hanem a rábízott értékes információ, hogy ha valaki bizalmas információkhoz jutott, akkor ne keressék meg "kitûnõ ajánlatokkal" a többi cég részérõl.
A dolgozóknak felajánlott extra jövedelem ugyanis aprópénznek számít ahhoz képest, hogy milyen perek, vádaskodások, stb. indultak volna (mekkora költségekkel), ha a vezetõ mérnökök ide-oda ingáztak volna a nagy IT cégek között.
Természetesen ha egy alkalmazott valamiért otthagyta az egyik céget, akkor senki sem korlátozta (max. a szerzõdése), hogy hol vállal munkát, a megállapodás az aktív munkaerõ "levadászását" próbálta megakadályozni.