Az én vasöntéses párhuzamomnál is csak annyi a lényeg, hogy spontán folyamatokat reprodukálunk a saját céljaink elérése érdekében.
Nyilván a példa annyiban sántít, hogy ismerni kell a felhasznált DNS-szekvenciákat, tehát térképezni kell a gént, és meg kell határozni a bázisszekvenciát is, hogy tudd, a "beillesztendõ" DNS darabot restrikciós endonukeázokkal (bakteriális enzim, amely a DNS darabot meghatározott helyeken specifikusan hasítja) hol lehet hasítani, és milyen restrikciós endonukleázokra lesz szükségünk. A DNS-fragmentet fel kell sokszorosítani polimeráz láncreakcióval. A DNS-fragmentet, amelyre nekünk szükségünk van, el kell választani a többitõl pl. gélelektroforézissel, Kell RNS/DNS-primer, és különbözõ enzimek.... stb-stb.
De hogy megint valami - szerinted - fárasztó párhuzammal jöjjek, a vasöntéshez a sablont is el kell készíteni. :D Nyilván a génsebészet bonyolultabb, mint a vasöntés, de lényegében, ha már ismerjük egy technika minden lépését, csak tovább tart... :D Pl. a DNS-szekvenciát csak egyszer kell meghatározni, azután bekerül egy internetes adatbázisba... Vagyis nem, többe, mert van az amerikaiaknak, az európaiaknak és a japánoknak is külön...