"A játék a második világháború keleti hadszínterén játszódik, ahol a legkegyetlenebb, legtöbb emberveszteséget követelõ összecsapásokra került sor. Összehasonlításképp, a normandiai partraszállás a huszonöt legvéresebb csata közül csupán a huszonharmadik helyen áll, míg a tizenöt legvéresebb ütközet közül tizenháron a keleti fronton ment végbe. Nem véletlenül esett Quinn Duffy fõdizájner választása a keleti hadszíntérre.A játék az 1941-ben indított Szovjetúnió elleni invázióval kezdõdik. Sztálint és seregeit felkészületlenül éri a támadás. A lakosság fele ellenséges vonalak mögé kerül, így mindenki, katonák, lakosság, sõt teljes ipari létesítmények kelet felé veszi az irányt. A katonáknak azonban megálljt parancsol Sztálin, aki életbe lépteti a 227. számú "Egy lépést sem hátrálni!" hadiparancsot. A parancsszegõket saját földijeik, a tábori csendõrség lõtte le.
A háború eseményeit egy haditudósítõ narrálja, a játékos feladata pedig, hogy a menekülõ oroszokat sikerrel egyesítse, majd visszavágjon a benyomuló náci erõknek és a sztálingrádi ostrom visszaverésétõl a végsõ berlini csatáig helyt álljon.Az elsõ részben gyakori problémát jelentett kifüstölni egy-egy egységet az épületek gyûrûjébõl. Itt ezzel nem lesz problémánk, mivel kedvünkre átküldhetjük tankjainkat, a tüzérséget használva földig rombolhatjuk a védelmet nyújtó épületeket vagy épp lyukat üthetünk a falakon. A legtöbb stratégiai játékban a hó csupán egy újabb, fehér texturaként van jelen, amin ugyanúgy szambázhatnak az egységek. A COH2-ben a havat külön szimulálják, így van vastagsága, terítõdik és tömörödik a tankok lánctalpai alatt, könnyen járhatóvá téve az utat a mögötte sorakozó katonáknak. A tüzérségi töltetek a becsapódás helyén szétvetik a havat, míg a mélyebb területeken akár el is akadhatnak tankjaink, ugyanakkor a nagyobb hótorlaszokat fedezékként használhatják a katonák.
A sok hó láttán felmerül az emberben a gondolat: és mivan a lángszóróval? A lángszórós egységek felgyújthatják az épületeket, mire az épület tetején lévõ hó olvadozni kezd, majd ahogy mindent felemésztett a tûz, idõvel az alapjaiba roskad."