Lassan haladnak, de az ok az elektronika-idegi illesztes lassu fejlodese. Nagyobb ccd-t konnyu gyartani, de rendes neuralis csatlakozast nem. Szerintem egy elektrokemiai interface lenne a jo megoldas, tehat a ket neuron kozi kemiai hidat kellene szimulalni egy matrixos elrendezesu panellal. Aztan utolag szoftverbol ossze map-pelni a kep pixeleit a csatlakoztatott neuronokkal. Igy a termeszetes laras szinvonala is elerheto lenne (sot!). A gond az hogy az ilyen chipek csak par orat birnak jelenleg, aztan lehet oket cserelni. Erre a megoldas az lenne, ha a verbol tudnanak kemiai komponenseket szerezni, de ilyen megoldas meg nincs.