Oké, akkor most szögezném le, hogy hivatalosan az informatikus és a programozó (vagy ha úgy tetszik, szoftverfejlesztõ) két teljesen különálló szakma.
Az informatikus (teljes nevén rendszer-informatikus) feladata a kliensgépek, a szervergépek és a hálózat megtervezése, kiépítése és üzemben tartása (esetlegesen még a weblap elkészítése és karbantartása, de ez már nem feltétlenül).
A programozó feladata a mûködõ vasra a szoftveres környezetet megtervezni és leprogramozni. Ez egy egészen más szakma más kritériumokkal.
Ha megnézed, a cégek javarészt fejlesztõt keresnek, Én részemrõl rendszer-informatikus vagyok, ilyen végzettségem van, ebben dolgoztam évekig. Programozni nem igazán tudok, legfeljebb pár alap dolgot.
Évekig el voltak választva a különbözõ szakágak az informatikában (hogy csak a 3 legnagyobb csoportot említsem, webmester, rendszer-informatikus, programozó) a különbözõ szakágak. Ennek megfelelõ volt a képzés is, a különbözõ szakágakban elég komolyan felkészítették a hallgatókat a leendõ feladataikra.
Csakhogy ma már a cégek univerzális embert akarnak, 1 embernek kellene mindent elvégeznie és tudnia. A képzések is ennek megfelelõen átalakultak, így a ma végzett egyének valóban jó esélyt kapnak a munkaerõpiacon. Azok azonban, akik még anno 3-4 éve szereztek képesítést, ma már komoly hátrányban vannak. Hiába van a saját területükön x év tapasztalatuk, ha a cégeknél ez kevés.
Ahogy írtam, most a diákmeló meg a végzõsök alkalmazása a "divat". Emellett egyre kedveltebb az is, hogy külsõ cégeket (sok esetben külföldieket) bíznak meg a rendszerek távoli menedzselésével. A románok és a szlovákok ebben piacvezetõk, a magyar áraknak átlagosan olyan 75%-át kérik a távoli kezelésért.