:)) mondom, az ilyen kommentek hozzák a remek, ovis színvonalat. de ez szerintem egy zseniáls kommentszelet, a netes fórumkultúra leképezése.
alapvetõen végiggondoltad, hogy mit írtál?
végig vezetsz a folyamaton, hogy logikáztad ki?
hány embertõl kérdezted meg?
abszolút logikus feltenni, hogy magaddal kezdted, azaz te utálsz, ebbõl indulsz ki - komolyan ennyire sivár az érzelmi életed, hogy képes vagy netes nickeket, random virtuális senkiket szeretni vagy utálni? (oké, lehet, hogy csak én vagyok csodabogár, de én még nem jutottam el arra a pontra, hogy utáljak vagy szeressek valakit. utálni szerintem még real life sem menne - ez elég ovis) (másoktól kérdezem: szoktak utálni vagy szeretni nickneveket?:O)
de, ha már utálsz nickneveket, akkor mi mozgat belülrõl, hogy mégis kommunikálsz velük? ez szerintem nagyon izgalmas téma. afféle önmegvalósítás?
vagy jó érzés a visszaigazolás? gondolom ez lehet a nyitja annak, hogy az érzelmeidet nem csak privátba mondod el a másiknak, hanem úgy, hogy mindenki láthassa, hogy te bizony utálsz valakit. hmm. ez valahol felszabadító, tök jó:)
a "mindenki" kitételt egyébként elhiszed?
ha elhiszed, akkor ezt kommentelésbõl kizáró oknak tartod?
ha igen, akkor feltételezed, hogy téged szeretnek (vagy nem utálnak), ezért mersz kommentelni?
szerintem itt lehet a kulcs. rákérdezek: szeretethiány?