Mondott egy létezõ helyet, nevet és jelvényszámot fejbõl (jelvényszám bûvös dolog arrafelé, azt általában maga a rendõr tudja csak fejbõl). Utána simán leigazolták volna az irodában, már hívták volna a fõnökét telefonon, de ugye akkor szabadult el a pokol. Azt a rendõrfõmufti is pontosan tudja, hogy a nõnek nincs joga itt eljárni, ha az akinek mondja magát, így mikor rájött, hogy szükségük van rá tényleg (az infók miatt amit tud), akkor már nem akarta firtatni ki õ és miért küldték ide ugyebár. Leszarja, hogy tényleg nyomozó, vagy valami speciális ügynök-e, lényeg, hogy segíteni tud nekik (az sem hülye érzi, hogy valami nem stimmel, tuti kavarás van a dologban, de a szükség nagy úr).
A nõ eleve zsaru/nyomozó volt, ugyanebben a városban ráadásul, csak a jövõben, így pontosan úgy viselkedett, mint egy profi zsernyák, ezt pedig kiszúrja egy másik, a srác rögtön rájött, hogy az.
Amúgy a jelvény maga egy másik államban/körzetben stb. nem sokat ér, ha igazi is, akkor sem jogosít fel semmire, kb. annyi haszna van, mint egy sajtpapír. Az amcsiknál, meg kanadaiaknál amúgy sem divat ez az igazoltatgatás, mint mifelénk, ha elvileg civilben lehetsz csak ott.