Sezzel senki nem is vitázott. Csak éppen egy semmiben sem túl jó hibriddel meghalsz a csatában, mer kicsit fog sebezni, bénák a summonjai és varázslatai és így tovább. "Szerepjátékra" jó lehet egy városban, de terepen lószart sem ér. Ez meg alapvetõen egy zúzós gamma. Körökre osztott diablo sajna, mivel elsõsorban csatázni kell, de azt rohadt sokat. A BOSS-oknál nem tudod magadat kidumálni és a kisebb csatákból is csak párból (bár az jó jel, hogy lehet kapni pl. charisma exp-et stb., ezzel is értem el sikereket). Szal. ide bezony ütõs parti kell, ha az ember boldogulni akar, fõleg jóval erõsebb ellenfeleknek elõre nekimenve. Vagy csinálsz sunnyogós partit, de én sosem kedveltem a sunnyogást így digitális játékokban.
Teszem azt dragon age-ben is magas szociális skillû sunnyogóm volt (elõször íjász, aztán kétfegyós), aztán a vége felé összeengednek minket párbajra a fullvértes Loghain-nel és aztán ott hiába trükközöl. A karim nem volt szemtõl-szembe közelharcra kiélezve, szoptam, mint a torkosborz. Persze lehet más karit választani, de a mágusaim még annyira sem voltak erre alkalmasak, a harcosaim meg nem voltak túl jók, mert nem rájuk támaszkodtam. El lehet kerülni a párbajt, de az az opció az én sztorimba nem fért bele! :D
Informatika és tudomány
