Most nézek egyet, Inglorious Bastads, Piszkos 12-höz hasonlít, 1978-as. Először narrátoros verziót töltöttem le, elkezdtem nézni, meglepődtem, nagyokat röhögtem a fordítás poénjain, majd leszedtem egy feliratosat, és baszki a feliratba nem rakta bele a gyerek a poénokat, amiket a narrátor élőben fordít. Mennyi mindenről maradhatunk le egy poénosabb forgatókönyv kapcsán, mikor a fordító nincs a helyzet magaslatán. Ezen most elgondolkodtam. Eleve a poénok nem fognak ülni, ha valaki csak a szöveget nézi fordítás közben, és nem nézi mellé a filmet. Nem feltétlen fogja érzékelni, hogy poén, és nem úgy fordítja.