Picit olyan az érzése van az embernek játék közben, mint anno a 60-as években az újonnan átadott vasútvonal és a vágány melletti "virágzó" települések.
A mozdony vadiúj, az utaskocsik tökéletesek és összkomfortosak, a sínpár modern és hiba nélküli, a bakter és a kalauz jóképű és udvarias, a büfékocsi tele van minden finomsággal, még kaviár is kapható az elvtársak nagy örömére. Ez lenne játékban a fősztori és a hozzá kapcsolódó kontent (szereplők, helyszínek, küldetések, csavarok, döntési helyzetek, stbstb - egyszerűen mestermunka minden)
Na de a sín melletti patyolat tiszta házikókkal teli falucska, azok ablakaiban könyöklő nagymellő menyecskék, a cserepesvirágok, bólogató kutyuska, stb. - mind jól néz ki, de minden csak díszlet, életszerűre megfestett farostlemezek összessége, melyeket egy-egy deszka támaszt ki csupán arccal a vasút felé, és melyek mögött Béla bácsi tartja a nyakában a "kamu ablakban" integető Marikanénit, a kutya meg az unoka egy barna mackónadrágban, mert az elvtárs úgysem lát odáig. - Na a játékban ez a város többi része, a random lakosság, a random teendők, a teljesen életszerűtlen helyen található random nyersanyagok, a sok lezárt épület/ajtó, stb. Mindez illúzió, funkció nélküli díszlet.
Egyelőre nagy a kettősség.
De a "vicc" az egészben, hogy még így is működik, alig várja az ember, hogy hazaérjen és folytassa, mert kurvára élvezetes az a része, ami működik :)