Azért gondolom szükségesnek az aerodinamikai stabilizálást, mert meglátásom szerint a hajtómûfúvókákon ébredõ légerõk igyekeznek kibillenteni a rakétát a farral elõre stabilan merülésbõl. Mindemellett, a súlypont nem a faránál lesz, csak a farához közelebb, lévén kezdetben a leszálláshoz szükséges sok tonnányi üzemanyag a tartályokban lesz, és ennek fogyásával vándorol majd a rakéta farához egyre közelebb. Mindezek miatt én aerodinamikai stabilizálás nélkül a merülés kezdeti fázisában inkább egy, a rakéta alsó 1/3-1/4 része közé esõ súlypont körüli orsózó mozgást valószínûsítek. (Fogjunk tollat egyik kézzel két ujj közé a végétõl 4 centire, másik kézzel a távolabbi végét forgassuk kör mentén. Na ilyet.)
Mindemellett, a rakétát le kell fékezni, a fokozatok közötti burkolólemezt úgyis cipelni kell, és valószínûleg hatékonyabb ezt a féklappá alakuláshoz kiegészíteni, mint a stabilizáláshoz ejtõernyõt vagy helyzetstabilizáló rendszert felcipelni. (Nem gondolom, hogy a felszálláskor jelenleg használatos helyzetstabilizálási eljárás jó lenne a leszálláshoz is, vélelmezem, hogy nem volna képes elegendõ oldal irányú erõhatás elõállítására.)