Azért vetették el az ejtõernyõt mert megpróbálták és a gyakorlatban nem mûködött.
2km/s vízszintes sebesség felett a vékonyfalú tartályokból és hajtómûszerelvényekbõl álló folyékony hajtóanyagú fokozatok nem bírják ki a visszatérést. Ehhez le kell õket lassítani párszáz m/s-ra.
A tömegnövekedés legnagyobb része a visszalassítás miatt kell. A kb. 23t üres tömegû elsõ fokozatot utána már a ballisztikus pálya végén 5-6 tonna üzemanyaggal le lehet szállítani. Plusz ernyõrendszerek nélkül, pontosan, elegánsan. Utána egy gyors boroszkópos hajtómûátvizsgálás után az elsõ fokozat megy a trélerre és vissza a gyárba újrabeépítésre.
A Blue Origin például azon túl, hogy alacsonyabb sebességnél választja le az elsõ fokozatot, a rakétás leszállás elõtt egy aerodinamikai felülettel fékez (a gallérral), mert az kibírja az ekkor keletkezõ hõt.
Az üzemanyag meg olcsó. Kit érdekel ha másfélszer több kell? Plusz százezer dollár egy többtíz milliós rakétában.
Az ejtõernyõ 30-40km óra sebességgel ér le. Ez tönkreteszi a millió dollár feletti árú hajtómûveket. Ezeket a csattanás vagy a csobbanás után újraépíteni, na az drága.
A rakéta meg csak olyan szélben fog tudni leszállni, amilyenben fel is tud szállni...