Az a benyomásom támadt, mintha egy kiváló, tehetségek által készített, akár Oscar jelölésre érdemes filmet összevágtak volna egy zs kategóriás sírvaröhögõs sci-fi horrorral. Feltételezem, a normális irányt képviselõ alkotóknak kompromisszumokat kellett kötni az eszetlen popcornmozit akaró producerekkel, amiért nagyon nagy kár, mert ha kicsit kevesebb CGI, nem olyan neves színészek és más, költségcsökkentõ tényezõt választanak, és kicsit függetlenebbek maradnak, akkor ebbõl lehetett volna egy irtózatosan jó mozi. Valóban voltak benne olyan általános és komplex gondolatok, amelyeket különbözõ összefüggésben is konzisztensen lehet érdelmezni, nyilván egyértelmû a párhuzam az öreg Weyland és az öreg Scott között, de a minden más területen elõadott virtuóz balf@szkodás ezeket elhomályosítja, kezdve azzal, ha én vagyok a világ ura, és megyek beszélgetni az atyaúristennel, akkor kíséretnek nem egy rakás árvagyereket viszek, hanem elõször felderítek, aztán hadihajókkal, hadsereggel állítok be.
A filmet különösebben sci-fi-nek sem nevezném, bár volt benne ûrhajó, meg egyéb, ennyi erõvel varázsolhattak is volna.