Elõre bocsátom, hogy én nem tartozom a divatfikázók közé, Alien-elõzményfilmet sem vártam, viszont Scott és Lindelof elõzetes önimádó ömlengéseik után egy jól felépített és elgondolkodtató sci-fit igen.
Olyan szövegek röpködtek itt a bemutató elõtt Lindelofék szájából, hogy ez a film milyen provokatív kérdéseket fog majd feltenni, megkérdõjelez istenhitet, evolúciót, anyámkínját, stb.
Ezek után úgy voltam vele, hogy ha ekkora a mellény, akkor teljesítsd is!
Hát nem teljesítette. A Prométheusz egy iszonyúan látványos, sokszor hangulatos, kõprofin összerakott, de totál felszínes mozi. Nyoma sincs benne mélyenszántó gondolatnak, vagy eredetiségnek. Sõt, megdöbbenésemre, alig foglalkozik a fent említett témákkal, többnyire állnak egy helyben és vizsgálgatnak fejet, meg fekete löttyöt.
A karakterek totál felszínesre lettek megírva, semmi mélységük nincs, még Shaw és David karaktere a legkidolgozottabb. Vickers totál felesleges, gyakorlatilag ha kivágnánk a figurát a filmbõl, semmi nem változna. És ehhez kellett egy Oscar-díjas színésznõ.
Szóval, ha nagy szavakat nézzük, meg a megalomán célkitûzéseket, akkor a Prométheusz elbukik. Viszont ha egy látványos és szórakoztató nyári blockbustert akarunk nézni, akkor megéri a pénzét. Csak mélységet ne várjunk tõle.
Aki filozófikus, vagy istenkeresõs sci-fit akar látni, annak továbbra is ott a 2001: Ûrodüsszeia és a Kapcsolat.